Akiknek nincs társas élete huzamosabb ideje! Hány évesen jöttetek rá hogy valószínűleg tartósan lesztek egyedül?

25 körül, de úgy igazából nem érdekel ez a része. Az már nagyobb probléma, hogy az élet alapvetően egy boldogtalan esemény, ahol a legtöbb dolog értelmetlen - és kötelező -, kilátások nincsenek, a rendszer és a "pálya" eleve egy szűk réteg számára (a gazdagnak született embereknek) épült, a többiek pedig rabszolgák lesznek, vagy nagyon-nagyon-nagyon(...)-nagyon-nagyon(*1000) sokat fognak dolgozni.

Szóval ez egy amolyan "kisebb" probléma, amolyan "időnkénti enyhe szomorúság" érzéssel, ami csak akkor jön elő, amikor mások keménykedéseit, hazudozásait, melldöngetését kell hallgatni, amúgy "le van szarva".

Az élet nem való mindenkinek. Csak miért nem engedélyezik az eutanáziát...? (Félnek, hogy túl sokan élnének vele? Elfogynának a rabszolgák, meg akiket lelehet nézni?)

Nekem volt 2 szeretői viszonyom, de csak rövid ideig átmeneti időszakra voltam jó.

Egyedülálló nőnek még soha nem kellettem, egynek sem.

Barátaim sincsenek igazán, középsulira rá, 2-3 évre már mindenki szétszéledt és a munkahelyemen a kollégák hááát más világot élnek.

6 évig Budapesten éltem odakötött a munkám, egyedül egy viszonylag szép albérletben, de ez sem számított semmit. Szóval még azt sem mondhattam, hogy azért mert otthon lakok.

Aztán már 3 éve hazaköltöztem, fater meghalt, így maradt egy nagy családi ház, ahol csak anyám él.

És valami igazság az #5 válaszában is van.

Már 6 éve teljesen feladtam, mindenhol próbálkoztam főleg mikor Pesten laktam.

csak anyám szomorkodik, hogy nem lesz unoka, de az igazság, hogy soha nem is szerettem volna és nem is szeretnék soha gyereket.

38 leszek.