Elváltként, ha az új kapcsolatodban már közös gyerek nem lesz, lehet akkor is erős kötelék a két fél között?

Esetleg a másik családjával, szüleivel, testvéreivel?

Azt látom, hogy a gyerek nagyon nagy összekötő kapocs, közös cél, közös a figyelem és a szeretet tárgya. De ha elvált vagy, esetleg ő is, akkor a te gyerekem és az én gyerekem van. A másik esetleg már csalódott, nem is tud már teljesen odaadóan szeretni. Te a családja szemében csak a második, az új nő vagy, nekik fontosabb az unokák anyja, az a nő, aki gyereket szült a fiuknak. Hozzád jó esetben jó képet vágnak csak. Ott van, hogy ez a kapcsolat már nem a szerelem alapjaira épült, hanem a praktikusságra meg hogy mégis legyen valaki az ember mellett.....

Válás után vagyok, negatívan látom a lehetőséget arra, hogy van még esélyem egy kiegyensúlyozott, őszinte, szeretetteljes házasságra. Nincs kedvem már a kapcsolatosdihoz, éveket várni valakire, amíg el tud köteleződni, ismerkedni majd csalódni, megint ismerkedni, randikra járni.... De nagyon hiányzik egy társ.

Nem hiszek abban, hogy tudni kell egyedül is boldognak lenni. De mennyi esély van megtalálni a megfelelő társat 40+ elvált nőként? Van itt olyan, akinek sikerült? Ha igen, hogyan?