Ez nem kimondottan párkapcsolat, de mégis felnőtt kapcsolatokról van szó. exanyósékkal nagyon jó a kapcsolatom, de az exbarátnője emiatt nem áll velük szóba. szakítsam emg velük a kapcsolatot?

20 éve ismerem a volt férjem. elváltunk majdnem 10 éve, de a kapcsolatunk még mindig nagyon jó és a közös kamasz gyerek miatt sokat beszélünk egymással. ez a kapcsolat sokaknak szúrja a szemét. mint az ő párjának, mint az enyémnek. a szüleivel és családtagjaival mai napig jóba vagyok, a szüleihez hetente, vagy kéthetente járok. ha velem van az unoka, ha nem. mindig segítünk egymásnak. a volt férjem vissza költözött hozzájuk, miútán elváltunk, ezért ő is sokszor otthon van. egy rossz szavam nincs rá, mert dolgos és becsületes ember, remek apa és férj volt, de eltávolodtunk egymástól, ezért lett vége. szakításunk után lett egy barátnője, aki emaileket írt magának, majd azt hazudta az volt férjemnek, hogy én írtam...ezek kiderültek végül, szétmentek, bár az okát nem tudom. sose foglalkoztunk egymás párkapcsolataival. én örültem, hogy a gyerekönk el volt a barátnőivel. ők mindig féltékenyek voltak rám is meg a gyerekre is, mert ő minden nőnek kijelentette, hogy első a gyerek, második helyen én (mert az anyja vagyok), harmadik helyen vannak ők. de ezt nem érzelmekre vonatkozott, hanem ha pl segítség kell, akkor segít nekem. sose adtunk rá okot féltékenykedésre, mert neki is, nekem is volt párom. csak egyszerüen jól kijöttünk egymással. majd lett egy nagyon komolynak tünő barátnője. az a nő ki nem állhatta a gyereket és néha ki is mutatta. akkor én pont mélyponton voltam és őt kerestem sokszor ha valami bajom volt. útolag rájöttem, hogy nem kellett volna, mert fordított eseteben nekem se tetszett volna. bár az a nő nagyon megváltoztatta. olyanokat mondott akkor nekem, hogy reggel 7 előtt és este 6 után már nem hívhatom csak ha a gyerekkel van valami. én ezt be is tartottam, viszont jártam ugyanúgy exanyósék, akik mindig panaszkodtak nekem a nőre. mindig elmondtam, hogy nekem semmi közöm az egészhez, ne mondják. elég sokat tudtam emg ígyis, de sose tettem az volt férjemnek szóvá. majd tönkre ment a kapcsolatuk, de azért mert az volt férjemnem akart oda költözni hozzá. viszont én megkaptam tőle, hogy azért megy tönkre az összes kapcsolata, mert én oda járok hozzájuk. ez engem úgy érintett mint egy hideg zuhany. semmi előjele nem volt, mert ha találkoztunk ott, mindig normális volt velem.

akkor ott eldöntötttem, hogy ez volt az utolsó. nem emgyek oda, a gyereket elviszem bármikor, ki teszem, beköszönök, de ennyi. pár hétig nem jelentkeztem, majd exanyós felhív, hogy miért nem jelentkezek stb. elmondtam neki, hogy nem szeretnék rosszat az volt férjemnek, és megkért, hogy ne járjak oda. ezt tiszteleten tartom és be is tartom. nem akartam, hogy rajtam múljon az ő boldogsága. na akkor nagyon nagy vita lett ebből, mert akkor az volt férjem kapott a szüleitől, hogy ő minket ey k*rva miatt se fog eldobni. olyan vagyok mint a lánya, bármikor mehetek oda, ha enki nem tetszik, akkor költözön el ő. szóval ez egy számomra kellemetlen helyzet volt, másrészt meg nagoyn jól esett, hogy kiálltak így mellém. mindig is becsültem őket, hát ezután még jobban <3 anyám helyett anyám volt mindig is. miútan szét ment a nővel, nekem se volt párkapcsolatom, akkor elgondolkoztam rajta, hogy esetleg megint megpróbálhatnánk. nem jutottunk el odáig, emrt majdnem egyszerre ismerkedtünk meg a mostani párjainkkal. ez lassan 5 éve. az ő párja annyira féltékeny rám, hogy a szüleihez se megy el. azt mondta, azért nem fog oda járni, mert én is oda járok. ex anyós csak röhög rajta és nem is érdekli. az exem már nem is foglalkozik ezzel. ha találkozunk ott, röhögünk és szívatjuk egymást mindig. már nem csinál belőle problémát. az én párom is féltékeny rá nagyon. de ezerszer el lett neki mondva, hogy mint ember nagyon szeretem, de mint férfi, nekem ő már nem kell. viszont most volt a gyerekünknek egy nagyobb esemény, ahova nem jött el az exem párja, pedig a gyerek szerette volna. ők jól kijönnek és nekem csak ez számít. szóval a sok szöveg után, annyi a lényeg, hogy nem szeretném megszakítani se az exemmel, se a szüleivel a kapcsolatot. de tisztelem és szeretem annyira a volt férjem, hogy nem akarok útba állni, hogy egy normális kapcsolatot kialakítson. és ha ennek én vagyok az akadálya, akkor lépnem kell. vagy szerintetek engedjem el ezt és maradjon minden így?