Szerintetek milyen nyomai maradnak egy mérgező párkapcsolatnak?

Önértékelési problémáim lettek, depresszió. Lelkileg, testileg tönkre mentem. Nem tudom mikor lesz jobb, a bántó szavai időnként még mindig a fülemben csengenek. Fél éve vagyunk külön.

Szerintem soha nem fogom elfelejteni, de meg kell tanulni ezekkel a sérelmekkel együtt élni. 7 hónapja vagyunk külön, első kapcsolatom volt ráadásul. Néha sírok, kiadom a rosszat. Építem magam. De a gondolataimban még mindig túl sokat van jelen. Ez van.

Következő kapcsolat? Fogalmam sincs, mikor fogok készen állni arra, hogy bárkit is újra a közelembe engedjek...

2-es vagyok. Egyenlőre én nem is akarok senkit. Tudom hogy mindenkiben csak a rosszat, a hátsó szándékot látnám. Első kapcsolatom volt, 13 évig voltunk együtt. Két közös gyerek is van. Nem tudok bízni senkiben.

Sokat tudnék róla beszélni. Emberfüggő, hogy ki teszi hamarább túl magát a dolgon lelkileg, legalább kicsit, akik erősebbek lelkileg könnyebben túljutnak. Nálam több, mint egy éve lett vége és ugyan olyan rosszul vagyok, mint akkor. Most is visszamennék hozzá azonnal, ha keresne, pedig nem lenne szabad. Normál esetben már rég túlkellet volna lépnem rajta egy év alatt. De úgy tűnik mindig befogja árnyékolni az életem. Talán majd kevésbé. Nem lehet elfelejteni sajnos. Járok pszichológushoz egy éve, nem igazán van változás. Jó, hogy nem bánt, mivel nincs már velem, de sajnos nagyon kötődöm hozzá. Nagyon szorongok azóta, depressziós lettem, mentális gondjaim lettek, kilátástalannak, feleslegesnek érzem az egész életet. Pedig nem az első hosszabb kapcsolatom volt és a korábbiakkal nem volt ilyen probléma. Sokat sírok és mindig rá gondolok. Néha arra milyen hihetetlenül kedves volt és mennyire fontosnak tartott a kapcsolat első részén és, hogy milyen szeretni való ember. Néha pedig arra, hogy sokat bántott. Nagyon elvesztettem a bizalmam benne, de mégis ragaszkodok. Nem volt azóta másik kapcsolatom. Képtelen voltam azóta találkozni bárkivel is. Sose lesz az életem már olyan, mint előtte.

Nekem “csak” 2 évig tartott, de így visszagondolva fél év után lett egyre rosszabb. Borzasztó önbizalomhiányos lettem, bár előtte is az voltam, de ez a kapcsolat csak még inkább azzá tett. A végén már nagyon kivoltam lelkileg. A szakításnál is azt hittem velem volt a baj, valamit máshogy kellett volna csinálnom. Gyorsan találtam mást, ami állítólag nem a legjobb döntés, mert azt mondják, hogy kell idő a gyógyulásra, de, akit találtam az nagyon segített a gyógyulásban, azóta is vele vagyok. Az eleje nagyon durva volt, nem is értem miért nem lépett le, pedig megtehette volna. Azt mondta látni akarta, ahogy felépülök. Az elején tényleg kemény volt. Rengeteget sírtam, a barátom minden szavát kiforgattam, hogy BIZTOS azért mondja. Ő is csak rosszat akar, de aztán úgy voltam vele, hogy figyelj…az exemnél is az elején minden jó volt, ő döntött úgy hogy megcsal plusz porig aláz. Legalább mostmár tudom milyen jelekre kell odafigyelni és fölösleges szegény barátomat ezekkel bombázni. Elég lesz akkor odafigyelni, ha látom a jeleket. Az volt a hihetetlen, hogy egy olyan pasi után, mint az exem találtam egy ilyet. Elképesztő. Szóval nálam a kövi kapcsolatban jöttek ki a jelek igen, mert időm se volt magam lenni, de nem is akartam. Nekem így volt jó több szempontból is. És nagyon nagy szerencsém volt. Féltékenyebb lettem, de már ez is alakul. Többet aggódtam a testem miatt. Szakítás után 6kilót fogytam, de barátomnál visszahíztam, plusz még 3-4 (😅) ezért nagyon aggódtam, hogy neki se leszek elég jó, de velem él, velem van. Akkor csak el kéne hinnem végre, hogy valaki őszintén tud engem szeretni.