"Ne akarj a saját szinted feletti pasit" - Tapasztalta más lány/nő is ezt az ellentmondást?

# 10

Ha simán bepróbálkoztak és elutasítottam őket, mindig valami olyan szöveggel tettem, amilyet írtál. Néhány viszont kikönyörögte, hogy indokoljam meg, miért utasítottam el, merthogy hátha tanul belőle, és akkor mondtam meg finoman, és nem úgy, hogy "undorító, büdös vagy", hanem, hogy például a testszagára, illatára ügyelhetne jobban. De persze akkor jött válaszul a dühroham.

De ebből a szituációból volt kevesebb, a többség inkább olyasmi forgatókönyv volt, hogy nem társakeresési célzattal ismerkedtünk, hanem pl. neten azt mondták magukról, hogy el vannak keseredve, depressziósak, és csak beszélgetni szeretnének valakivel, semmi "olyan". Én meg 18-20 évesen olyan voltam, hogy az ilyenekre ráírtam, meghallgattam őket, utána jött, hogy adjak tanácsokat, hogyan lehetnének jobb pasik, stb., de a vége vagy bepróbálkozás lett (szerinte megfogadta minden tanácsom, ezek után hogy is merászelném elutasítani), vagy pedig kijött belőlük a nőgyűlölő incel és szépen próbáltak "jótanácsokat" adni (ilyen, "ne haragudj, de..." stílusban). Hogy én ne keressek jó pasikat, mégis miért gondolom, hogy nálam bárki lehorgonyozna, aki sok nők megkaphat, ha akar, mit gondolok magamról, mégis mit tudnék nyújtani, hogy valaki egy életre akarjon, stb.

Volt olyan, amelyiknek megmondtam 1-2 ilyen után, hogy nem szeretnék tovább beszélgetni, és akkor mindennel visszaélt, amit elmondtam magamról, amikor meg letiltottam, másik profilról írogatott, hogy undorító a testem, dögöljek meg, stb.

De egyébként én kapcsolatban élek, önbizalmam is van már egy ideje, szóval a kérdésem nem igazán a személyemről vagy az önértékelésemről szól, hanem inkább a jelenségről.

De akkor úgy látom, ti is olyasmit gondoltok, mint én, hogy direkt lehúzni próbálják az ilyeneket a nőket + eltorzult már a valóságérzékelésük.

Egyébként egy kis ínyencségnek ideírom, hogy amióta kapcsolatban vagyok, mindig ezt jelölöm már meg a visszautasítás okának, ha bepróbálkoznak. De ez sem elég néhánynak.

Általában vagy arra kérnek, hogy bizonyítsam be, vagy megkérdezik, hogy ha nem lenne párom, lenne-e esélyük. Ezekre nincs jó válasz, ha nem válaszolok, akkor beképzelt vagyok és nem is veszem emberszámba, ha pedig megmondom, hogy nem, akkor megint a szokásos dühroham jön. Volt egy, amelyik azt szűrte le, hogy szociopata vagy hazug vagyok, mert ha lenne egy kis empátiám, akkor azt mondanám, hogy ha nem lenne párom, megfontolnám, és ezzel adnék annyi kis reményt neki, hogy nem egy utolsó lúzer. Vagy pedig hazudok, nincs is párom, és véletlenül sem akarom, hogy tovább próbálkozzon, azért mondom ezt, sőt, ribi is vagyok, mert igazából az lenne a jó válasz a kérdésre, hogy "annyira szeretem a páromat, hogy nem is tudok erre a kérdésre válaszolni". Nem viccelek, megtörtént eset. :)

Olyat már többtől is kaptam, hogy ne áltassam magam, hogy a párom miatt utasítom el, mert ha elég magas/jóképű/pénzes lenne, egyből nem érdekelne a párom, már mennék is el vele ahogy minden nő.

Félreértés ne essék, nem ilyen a nekem udvarlók többsége, és hiszem, hogy generálisan a férfiak többsége normális, empatikus élőlény. Csak sajnos van egy durva, de hangos réteg.