Miért nem ismerik fel sokan az igazán gonosz embereket?

Az igazán gonosz emberek tudják legjobban megjátszani magukat.

Az egyszerű, buta gonosz embert könnyű felismerni. De a való élet nem egy Disney rajzfilm, ahol ránézésre megmondod, hogy ki lesz a főgonosz.

Sok esetben meg nem olyan egyszerű, hogy xy velejéig gonosz és várható volt, hogy hátbatámad. Sokszor még te se tudod előre, hogy 5-10 évvel később hogy fogsz viselkedni valakivel. Saját magáról mindenki szereti a legjobb képet kialakítani. Az is, aki megbánt valakit.

Egyszerű példa: egyik ember szakítani akar, a másik nem. Mindkettő szempont lehet jogos és érthető. Egyik se rossz ember. Egymásnak mégis fájdalmat okoznak.

Én amikor szűrök, nem gonosz embereket szűrök ki, hanem butákat, lehúzósokat, alkeszokat, perverzeket, notórius hűtleneket meg olyanokat akikhez akkor sem tudnék vonzódni ha agyonütnek. Ezekkel semmiképpen sem lenne jó a kapcsolat.

Ennek eredményeképp még sosem csaltak meg, a szakítás/válás oka az volt, hogy egy idő után egyszerűen elhidegültünk egymástól, de jellemben nem hibáztatom az exemet.

Azt viszont lehetetlen kiszámítani, milyen lesz a másik 5-10 év múlva.

Azért nem ismerik fel, mert saját magukat sem ismerik, és így a többi embert sem. Nem működnek a megérzéseik megfelelően vagy nem jól értelmezik a magukon tapasztaltakat. Én azt vettem észre, hogy a leggonoszabb mbereket kedvelik a leginkább. Én szoktam a közellenség lenni, mert én átlátok rajtuk, és nem hagyom magam manipulálni. Nekem szoktak bekavarni hazugságokkal (pl. zsidó, ribi, stb. vagyok), mert nem akarok hazug, gonosz pasikkal ágyba menni, és nem hagyom magam átverni.

Hát ilyen ez a popszakma. Ha szeretnéd, priviben is kibeszélhetjük később.