Hogy van az, hogy jobban hiányzik az aki iránt csak szexuális vonzalmat érzek, mint akivel párkapcsolatot is el tudnék képzelni?

Ilyen a vonzalom.

Egyébként mi ért nem vállalnád az elsőt párkapcsolatra?

Igen, erdekes, hogy nem vallalnad kapcsolatra. Kiveve ha rocksztar eletet el pl, ertheto.

Mert altalaban ilyen vonzalomnal a pasi miatt nincs tobb, vagy hazassag, tavolsag, akadalyok.

Szerintem az van, hogy a masodikat az eszeddel szereted, az elsot meg olyan, mintha az ivarszerveiddel, de azt mondanam, a sziveddel is.

Értem.

Erre azt lehet mondani, hogy mégis kedvelted, és szimpatikus volt.

Másik fontos dolog, amit érdemes tudatosítani, hogy minden kapcsolat önismereti munkát igényel, és szükségszerű fejlődést kíván valamilyen formában. Ugye olyan nem nagyon van, hogy valakivel kapcsolódsz, és minden teljesen tökéletes, zökkenőmentes, hisz előbb, vagy utóbb de megnyilvánulnak azok a helyzetek amik megvilágítják, hogy miben kell fejlődni egyénileg, és közösen a kapcsolat fejlődése érdekében. Az a kapcsolat működik jól, ahol a partnerek tudják együtt venni az akadályokat, tudnak együtt fejlődni.

Amennyiben kedveled, volt szimpátia, és ilyen erős volt a vonzalom, akkor ugye ki lehet jelenteni, hogy minden adott, megvannak az alapok, viszont a kondicionáltságaid, hitrendszered, esetleg még a társadalmi elvárások miatt megtagadod magadtól a lehetőséget.

Ilyenkor érdemes önvizsgálat tartani, hogy milyenek, és mik a párválasztási kritériumaid, milyen valós tartalom van ezen kritériumok mögött. Gondolok itt arra például, hogy nem jönnél vele össze, mert bár kedveled, de mit szólna hozzá a család, vagy a hetvenhetedik senki az utcasarkon. Nyilván egy ilyen kritérium mögött a valós tartalom a gyenge önkép. Persze lehet nálad ez nem így van, és ésszerűek a kritériumaid.

Szóval, megosztanád, hogy miért is nem jönnél vele össze konkrétan?