Miért van ilyen furcsa érzésem ha nélküle vagyok? És miért nincs ha vele?

De ugyanakkor ha beszélgetünk sokat kell gondolkoznom azon, hogy mit mondjak neki, emiatt sok a kínos csend. Viszont ha belelendülünk, akkor bármiről tudunk beszélgetni, jókat nevetni stb. Nekem ő tényleg tetszik, ő is kedvel engem, de mintha olyan lenne ez az egész, hogy 1 lépést előre, 1 lépést hátra...Valamelyik nap is elég közel kerültünk egymáshoz fizikailag (nem kell rosszra gondolni, csak egy játékos feladat volt) és olyan zavarban voltam a közelsége miatt, hogy kb úgy jöhetett le neki mintha nem érdekelne. És én is érzem, hogy néha olyan vagyok mint aki taszítja, pedig csak azért van mert zavarban vagyok miatta..

Csak tényleg sajnálnám ha ilyen szinten maradna a dolog kettőnk között, hogy néha beszélgetünk/haverkodunk és ha véget ér a nyári munka, akkor utána soha többet ne találkozzunk. Mert ő minden szempontból jó lenne, rengeteg pozitív tulajdonságát megismertem.

Hát igen, de én pl nem szívesen venném fel mondjuk msn-re és hasonlókra. Igaz ő bejelölt az egyik közösségi oldalon, de azzal nem sokra megyek :D Jó persze ha én írnék neki meg hasonlók, de azért annyira még nem vagyunk jóban, hogy csak úgy írogassak neki tényleg csak ott a melóban ha egymás mellé csapódunk akkor beszélgetünk. Meg amúgysem tudom mit gondolna erről ha én keresném...