Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért viszonyulnak így hozzám a férfiak?
Sok sráccal összebarátkoztam az évek során, és rengetegszer tapasztaltam azt, hogy úgy állnak hozzám, mintha én is pasi lennék, vagy nem is tudom...
Én úgy vagyok a párkereséssel, hogy sokmindenkivel barátkozom, aztán lesz, ami lesz (ezt ők is tudják, akikkel barátkoztam ők nem is hívtak randira). Sokszor volt, hogy tetszett valamilyen srác, viszont mindig felhozták nekem, hogy xy milyen jó csaj, meg hasonlók. Aztán néhánynál én jobban is nézek ki szerintem, és tetszettem is ezeknek a srácoknak (megkérdeztem).
Az egyik fiúbarátomnak mindig tetszettem, de mikor megismertem, még volt barátom. Mikor szakítottunk, nem hívott el randizni vagy valami, hanem mindenféle csajjal ismerkedett és nekem mesélte is, kb. hetente mással ment randizni. Lett is barátnője, de most meg úgy áll a dolog, hogy mégis én kellenék neki, de nekem ezek után már nem lenne pálya...
Szóval állandóan az van, hogy velem beszélik meg a csajos ügyeiket, miközben én is tetszem nekik, de nem lépnek irányomban semmit. Kicsit néha valami fiúhavernak érzem magam emiatt... Pedig azt is tudják, hogy ha valamennyire megismerjük egymást és minden oké, akkor én nyitott lennék komolyabbra is...
Voltak már kapcsolataim, szerintem (meg mások szerint is) rendben van a személyiségem, kedves vagyok, segítőkész, fogorvosnak tanulok... Külsőre sincs velem probléma, mindig dicsértek, ízlésesen is öltözködöm, nincs a külsőmön semmilyen extrém dolog, ami esetleg taszító lehetne.
Szóval nem tudom... Miért lehet ez, hogy tudnék ezen változtatni?
Na, ez a barátzóna.
Valószínűleg nem valami lányos a külsőd, ezért nem tetszel ezeknek a srácoknak.
Mert ti eleve baratok vagytok és szerintem emiatt a srácok úgy erzik hogy nem lehetne több.
Meg az egy dolog hogy jól kijöttök meg tetszel nekik. De ehhez kell kémia is. Attól még hogy azt látom hogy ott egy jóképű férfi attól még nem biztos hogy a vonzalom, kémia kialakul.
Van a melóhelyen egy vicces,kövér csaj.
A baj nála a megközelítés. Beszedes,humoros,egyáltalán nem visszafogott.Jókat röhög velünk es vicceket mesél.
Szval érted!
Jó személyiség,humoros,meg minden.Csak eppen nem a nőt látom benne,hanem munkahelyi havert,barátot,akivel el lehet ökörködni.
Ó én hányszor képzeltem el hogy egy női baráttal elmennék randizni, közös programokra mennénk, kirandulnánk, és az egészet szeretkezéssel koronáznánk meg.
Csak hát a valóság az hogy az a csajszi aki barátként tekint rám az annak is fog tartani. Lelkizik, panaszkodik és ennyi. Ha te nem vagy ilyen, nem értem mi lenne annak akadálya hogy több is lenne köztetek.
Valószínű ők is havernak tartanak. Betartják a szabályokat és azt hiszik hogy te komolyan csak barátnak tartod őket jónak. Főleg miután neked már nem pálya egyik sem bizonyos idő után.
Kényes dolog a férfi-nő barátság. Tudnék mesélni.
De nekem volt már, hogy kialakult "út közben" szerelem, és akkor mindig annyira rossz érzés, hogy másokért mennyire "oda vannak"...
A párkapcsolataim nem barátságból kialakult dolgok voltak, hanem szinte egyből elhívtak randizni, hamar összejöttünk, de mindegyiknél 3-4 hónap után kiderült, hogy nem passzolunk.? Persze volt már több éves kapcsolatom is. De nem szeretném így "gyűjtögetni" a srácokat feleslegesen, ezért döntöttem úgy, hogy inkább csak barátkozom, és ha majd úgy gondolom valakiről, hogy összeillenénk, akkor elkezdek közeledni felé.
De ha úgy gondolom valakiről, hogy vele működne, kémia is van (legalább is részemről), akkor ott van ez, hogy küldözgetik nekem a volt nem tudom kicsodájuk insta oldalát, meg mondogatják, hogy az xy szaktársuk/valamelyik tanárnő milyen jó csaj, stb. És ez eléggé elveszi a kedvem, hogy próbálkozzak, olyan hülyén néz ki. Meg ha őket azok a csajok érdeklik, és esetleg mégis megpróbálnám ennek ellenére is, és összejönnénk, akkor gondolom továbbra is érdekelnék őket azok a lányok... Nem?
Nem vagyok fiús se belül, se kívül. Vékony is vagyok, szóval ez sem lehet gond... Tényleg csak barátként tekinthetnek rám, de miért? Igen, lehet hogy valakinek ez jó lenne, és nekem is jó, hogy sok fiúbarátom van, jobban kijövök velük, mint a lányokkal...
Viszont az nagyon bántó, hogy volt már 1-2 olyan személy, akikkel szerintem nagyon jó párt alkothattunk volna, beléjük szerettem, és szinte teljesen passzoltunk belsőre...
De ezekből nem lett semmi, én nem kezdtem el kérdezgetni őket, hogy lehetne-e köztünk komolyabb, mert időnként jöttek ezekkel a csajokkal, és azt gondoltam, hogy ha kellenék nekik, akkor biztos lépnének felém. Hát mégis csak dumálunk, engem nem lehet olyan ijesztő elhívni, ha idegeneket is simán elhívnak... De valahogy engem mégse.
"Van a melóhelyen egy vicces,kövér csaj.
A baj nála a megközelítés. Beszedes,humoros,egyáltalán nem visszafogott.Jókat röhög velünk es vicceket mesél.
Szval érted!
Jó személyiség,humoros,meg minden.Csak eppen nem a nőt látom benne,hanem munkahelyi havert,barátot,akivel el lehet ökörködni."
Szerintem ez a mai világban egyre kevésbé jellemző, hogy valaki nem látja a nőt a másikban, mert laza, humoros és jó fej. A giminkben erős lánytöbbség volt, és nagyon népszerűek voltak azok a csajok, akik jó fejek és vagányak voltak, jókat lehetett velük ökörködni, ÉS egyúttal külsőre is jól néztek ki és nem szégyellték (nem voltak szétfolyva, nem jártak két számmal nagyobb pólókban, stb.).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!