Nők, mi alapján tiszteltek és néztek fel egy férfira?

Amiket felsoroltál azok 1 embert is jellemezhetnek egyszerre, nem kell feltétlen választani, de ha egybegyúrnánk a kettőt akkor is csak súrolod a valóságot.

Nyílván emberileg is legyen megbízható, empatikus, tiszteletteljes, előzékeny mások irányába. Nyílván legyen dolgos, tartsa el magát és/vagy a családját,a szakmájában tegye oda magát, és nem árt ha olyasmit csinál amit szeret is, legyenek céljai,motivációi.

De igazán felnézni olyanra tudok, aki bár figyelmes társ és jó munkaerő/tehetséges szakembert stb, de nemcsak magával és a kapcsolatával tőrődik, hanem másokkal és úgy általaban a világ mai állapotával is.

A példa kedvéért, pl Joaquin Phoenix amellett, hogy megnyerő személyiség, vonzó férfi, tehrtséges színész, aki minőségi filmekkel hagyta a névjegyét Hollywood-ban, de emellett az egyik legaktívabb környezetvédő, a veganizmus legnagyobb szószólója Hollywoodban. A párkapcsolata, a hivatása mellett olyan dolgokra is szakít időt mint pl.az a videó, ahol a karjában cipel ki egy borjút a vágóhídról.

Vagy Keanu Reevs, aki a sikere és pénze mellett szintén egy nagyszerű, közvetlen, empatikus személyiség, pl.egy filmjéért kapott teljes gázsiját szétosztotta a stábtagok között. A magánélete is rendben van, fel tudott állni mélyről is, anélkül hogy a botrányaitól lett volna hangos a sajtó.

Vagy Michael Jackson aki a hatalmas vagyonából szegényeket segített, a birtokán lévő magánvidámparkba rendszeresen árvaházi gyerekeket invitált meg.

Ezzel szemben aki ugyan tehetséges és sikeres, de csak a magamutogatás és a gazdagság fitogtatása jellemzi, az nem szimpatikus., 6ix9ine.

A szakmai teljesítmény jó dolog, de önmagában kevés hozzá, hogy felnézzek rá, hogyha közben a személyisége hulladék.

Példa: nálunk két háziorvos pasi van. Az egyik türelmetlen, bunkó, lekezelő. A másik hihetetlen türelmes, humoros, az összes beteg minden adatára fejből emlékszik.

Lehet, hogy mindkettő egyformán jó orvos, de én tisztelni csak az utóbbit tudom igazán. Bár ez nem párkapcsolati példa volt, de nálam párkapcsolatban is ugyanígy működik. Főleg azért tudok tisztelni egy férfit, ahogy a mindennapi gondokat megoldja, türelmes, empatikus, vannak elvei.

Hiába jó a szakmájába ha egy gyökér. Nekünk van olyan főnökünk, hogy jóképű, toppon van a munkába, de folyton beleköt mindenkibe, fegyelmiket osztogat, és lekezelő az alacsonyabb beosztottakkal. Mikor meglátjuk már mindenki az ellenkező írányba megy, vagy bujkál. Engem a hideg kerülget tőle.

Ezzel szembe van egy másik egykorú főnökünk is, ő jó fej, laza, segítőkész. Tud szigorú is lenni, de ugyanakkor nem érzed büntetésnek ha megró. Érte oda van a fél üzem, és meg tudom érteni, pedig fele olyan jóképű sincs mint a másik.

Amúgy én a páromra akkor kezdtem férfiként tekinteni, pedig előtte is ismertem, de felületesen és tingli-tangli embernek gondoltam, amikor elmesélte nekem, hogy a sportegyesület aminek tagja, ott egy kislány súlyosan megbetegedett, így jó ideje nem is járt edzésre. De amikor a szülők elmesélték, hogy a kezelése meghaladja az ő anyagi kereteiket, akkor összefogta pár társával a klubot, szerveztek egy jótékonysági sportnapot, hogy sokkal többet tudjanak neki felajánlani, mint amit ők összekalapoznának maguk között. Ez a történet úgy megindított, hogy bele is szerettem.