Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyetemen mennyire könnyű párt találni?
Szóval olyan gondom van, hogy bele vagyok habarodva valakibe, aki reménytelen, veszett ügy. Azt tudom, hogy képes lennék másokkal lefeküdni, akiket épp vonzónak tartok, de kapcsolatot nem szívesen kezdenék akárkivel. Egy kapcsolat szereteten, egymásról való gondoskodáson, őszinteségen, kölcsönös vonzalmon, közös célokon alapszik.
Én nem érzem azt jelenleg, hogy célzottan, csak kapcsolat céljából tudok ismerkedni bárkivel is. Volt, hogy próbáltam, de kb elkapott a hányinger az udvariaskodástól, meg az idejekorán jött bókoktól. Plusz az ilyen kötelező testi kontakt is a frászt hozza rám, ha randi közben nem ér hozzám, utána miért?
Tudom, hogy finnyás vagyok, és ez rossz tulajdonság, de tényleg azt érzem, hogy akibe belezúgtam, őt nem tudja überelni senki. Jól ismerem, beszélgetünk egymással, meg szoktuk egymást ölelni, tanácsokkal látjuk el a másikat, közösen nézünk ezt-azt, és kéne valaki, aki őt pótolja, ha már nem leszünk egymásnak elég fontosak. Ha ilyen giccses szövegeket akarok puffogtatni, azt mondanám, hogy ő mentette meg a gimis éveimet és motivált, hogy pozitív irányba változzon a hozzáállásom magamhoz, a tanuláshoz, bizonyos problémákhoz, de már annyira része az életemnek, hogy sokszor azt érzem, nélküle nem tudnék áthidalni bizonyos helyzeteket.
Egy szó, mint száz, nagyon nagy űrt fog hagyni maga után és szeretném ezt az űrt valakivel kitölteni, még mielőtt depressziósan összezuhanok a hiányától és örökre képtelen leszek párt találni. Tudom, hogy 18 évesen ez nevetséges, de tényleg úgy érzem, ha az elkövetkezendő 1 évben nem lesz senkim, akkor már semmikor se, mert addigra nem fogok mérni senkinél se kezdeményezni.
Illetve attól is nagyon tartok, hogy 30 éves koromig egyedül leszek, majd utána belemanipulálnak egy házasságba, ahova szülők egy gyereket, majd a pali otthagy.
Mit kezdjek ezekkel a félelmekkel? Akiknek lett az egyetemen kapcsolatuk, hogyan lett? Nekem mindig az volt eddig, hogy bárki tetszett meg, vagy foglalt/nem tetszettem neki/kiderült, hogy egy gyökér.
válasza:
válasza:Viszonylag könnyű, de ez minden esetben egyedi, mert nem vagyunk egyformák. Sok ismerősöm van, akik az egyetemen jöttek össze, közülük nem egy pár azóta a házasságig is eljutott.
"Azt tudom, hogy képes lennék másokkal lefeküdni, akiket épp vonzónak tartok, de kapcsolatot nem szívesen kezdenék akárkivel. Egy kapcsolat szereteten, egymásról való gondoskodáson, őszinteségen, kölcsönös vonzalmon, közös célokon alapszik."
Ezek szerint a szexnél nem válogatsz, elég a vonzalom?
válasza:Úgy érzem, a szex az csak szex. Kölcsönös vágy miatt megy bele az ember, mindketten tudják, hogy ez csak ennyi és lefekszenek egymással, így ez egy őszinte dolog.
Ellenben egy kapcsolathoz nagyon sok bizalom kell, tényleg kell, hogy kötődjek, úgy érezzem, vele bármit megoszthatok, jól érezzem magam vele, vonzónak lássam kívül-belül és a családomnak se legyen ellenvetése (bár nem hinném, hogy lenne, eddig rendes srácokat mutattam be)
Azt szokták mondani, hogy a szépség relatív. Rám mondtak már mindent a széptől a csúnyán át, úgyhogy nem tudom pontosan megítélni. Az arcomat alapvetően szeretem, csak nem éppen egy érett, egyetemista benyomását kelti akárhogy sminkelem/nem sminkelem magam. A testemmel vannak gondjaim, de ezek személyes problémák, másokat annyira nem zavarnak szerintem (ilyenek pl, hogy van egy hurka a hasam alján, vannak striáim, nem elég egyenes az orrom, van pár bőrhibám, szerintem túl vastag a combom és a fenekem). Viszont úgy gondolom, minden lánynak vannak ilyen dolgai, csak magán jobban észreveszi ezeket az ember, mint másokon.
válasza:Bár én nem így gondolkodom, értem, amit írtál. Köszönöm a kommentet.
Kívánom, hogy teljesüljön a vágyad! Ez a vírushelyzet megnehezíti a társkeresést, de nem lehetetleníti el teljesen.
Köszönöm szépen a kedves nem egyetértést! Ritka az ilyesmi ezen az oldalon, főleg párkapcsolati témákban. Alapvetően ez az egész persze feltételes, eddig se voltam olyan, aki egyik ágyból a másikba ugrál válogatás nélkül, valószínűleg ezután se leszek, ugyanakkor mégis alkalmasabbnak látom magam szexpartnernek, mint párnak.
Igazából az a baj velem, hogy alapvetően énközpontú vagyok. Szóval meg tudok hallgatni másokat és szeretek is nekik segíteni, de főleg azt szeretem, ha rám figyelnek és az én dolgaim oldódnak meg. Ahhoz, hogy a törődés kiegyenlített legyen, nagyon kell szeretném és fontosnak tartanom az adott embert, hogy az ő dolgait időnként a magaméi elé helyezzem. Erre nemrég jöttem rá, mikor pár hete sírtam, miért vagyok annyit egyedül és rájöttem, hogy valószínűleg ezért. Próbálom ezt leküzdeni, de nehéz, hisz mindenhol azt mondják fontos az önbizalom meg, hogy ne hagyd magad elnyomni, és én, ha már önbizalmam nem sok van (itt lehet másképp jön le, de tényleg bizonytalan vagyok a jövőmmel, magammal, családommal meg úgy kb mindennel kapcsolatban), legalább az érdekeimet had érvényesítsem.
Így aztán egy akaratos, makacs, főnökösködő valaki lettem, aki kedves, míg közelről meg nem ismered, aztán kiábrándulsz, de, ha nem hagynak ott az első "wtf, miért vagy ilyen?" után, akkor megint kedves vagyok, csak tényleg nehezemre esik megtalálni az egyensúlyt a kapcsolataimban, főleg, hogy otthon is instabil mintákat látok magam előtt és főleg internet és a néhány barátom tanácsai alapján próbálok viselkedni😅
válasza:Nézd, számomra fontosabb a megértés, mint az, hogy ráerőltessük a véleményünket, akaratunkat a másikra. S ha valakivel, valamivel nem értünk egyet, azt is ki lehet normálisan fejezni. Egyszerűen csak másként gondolkodunk. Amúgy azt nem gondoltam, hogy "egyik ágyból a másikba ugrálnál", arra kérdeztem rá, hogy a párkapcsolati bizalomhoz képest a szexnél elegendő-e a vonzalom.
Fiatal vagy, előtted az élet. Nagyon jó, hogy haladsz az önismeret útján. Minél jobban megismered magad, a jó és rossz tulajdonságaidat, annál jobban előnyös helyzetbe fogsz kerülni. Nem baj, ha érvényesíted az érdekeidet, csak ne vidd túlzásba. De azt se hagyd, hogy mások tegyék ezt veled szemben, és háttérbe szorítsanak! Ezeket a dolgokat, viselkedésformákat is tanulni kell, de ezt Te is tudod, hiszen leírtad. Az is lehet ám, hogy a másik fél "készülékében van a hiba", nem a tiédben, és nem tudnak elfogadni olyannak, amilyen vagy. De a válaszodból kiolvasom, hogy magadat sem tudod teljes mértékben elfogadni, bár ezt már felismerted. Sokan eddig sem jutnak el, hogy felismerik, mit kell(ene) tenniük. Te hozzájuk képest egy lépéssel előbbre jársz. Jó, hogy kérdezel, nyitott vagy, tanácsokat gyűjtesz, ez az egyik oldal. Viszont a gyakorlati oldalra is szükség van, s a jelenlegi korlátolt helyzetben nem könnyű ismerkedni. Ha van az egyetemen baráti köröd, online formában is tudod velük tartani a kapcsolatot, de zárt körben is lehet baráti találkozókat tartani, persze, nem tömegesen. Én csak biztatni tudlak! Szerintem felesleges ennyire előre aggódni, hogy mi lesz majd 30 évesen. Ne félj, kedves kérdező! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!