Mikor vállalatok, milyen helyzetben kapcsolatban vállalnátok gyereket?

Nem hiszem, hogy bármikor akarni fogok gyereket.

Alapvetően a házasság szerintem nem ártana hozzá, és már ott bukik a bili, hogy a szülők 70%-a elválik. Tehát már egy párt találni is elég nehéz hosszú távra. Ha meg beüt a válás lehet az egyik fél a hétvégi szerepvállaló, így a gyerek amit esetleg nevelne, se nagyon lesz olyan amilyennek ő szeretné (értem ezalatt, jó példával akar elől járni arra 14 napból 2 édes kevés).

Amúgy pedig szeretem a csendet és a nyugalmat. Nem tudom elképzelni, hogy ahelyett, hogy ezzel, azzal foglalkozok és próbálom megismerni a világot ahelyett nézhetném a meséket délután, vagy gagyarászhátnék. Mindig úgymond zabszem volt a seggemben így nem tudom magam elengedni.

Én alapvetően nem akarok gyereket, de ha akarnék, akkor ez a két opció lenne:

1. Vagy egy bombabiztos, stabil kapcsolatba, ahol semmi kétségem nincs a másikban, eléggé összecsiszolódtunk, tudom, hogy ha valamit megbeszéltünk, akkor a másik fél a legjobb tudása szerint ahhoz tartja magát. Ergo tényleg egy TÁRSAM van, nem gyerekem helyett gyerekem, nem valaki, aki nem képes felelősséget vállalni, nem valaki, aki csak él a nagyvilágba és sodródik az árral.

2. Teljesen egyedül, biztos egzisztenciával, mesterséges megtermékenyítéssel/örökbefogadással.

Egy rossz kapcsolatba SOHA, de SOHA nem vállalnék gyereket, ahol a másik fél több nyűgöt és fájdalmat jelent, vagy aki mellett az életem nehezebb, mintha egyedül lennék. Akkor inkább teljesen egyedül.

Nő vagy? Mert nem mindegy. A nőkön van a nagyobb felelősség.

En ugy vállalnèk csak, ha utolag se bánnám meg semmiképp. Azaz akkor se ha egyedul maradok vele bevállalom erte az egyedulállo anya státuszt is akár és hogy örökre rá fog emlékeztetni és hogy ha el is birnám tartani.

Kb ilyen a feltételrendszerem.

Mert mindig a nő szivja meg.

Félig egy szinten kell legyünk, félig hasonló személyiséggel. Ez már elég ebbe a világba.

Helyedbe nem vállalnék. Nem stabil a kapcsolat. Alap a rendes kommunikáció és hogy minden működjön. Nálatok ez közel sincs meg.

Én 21 voltam amikor gyerekem született. Párommal negyedrészt vagyunk egy szinten és negyedrészt hasonlítunk. Választhattam volna jobban, de itt nem csak a személyiség számít. Értelmes volt, bőven átlag feletti, nyitott gondolkodású.. valamennyire.

Nem bánom. Majd ha nagyobb lesz a gyermek, találunk magunkhoz jobban illő párokat.

18 évesen jöttem össze a férjemmel, a 20. szülinapom után egy hónappal volt az esküvőnk. Egyetemre jártam levelezőn, mellette dolgoztam, albérletben voltunk. A suli és a lakhatás miatt nyilván jobb lett volna várni, de a férjemben 100%-ig biztos voltam már akkor is és nagy családot terveztünk, úgyhogy az esküvőnk után szabad utat engedtünk a babának.

Végül 6 évvel később fogant csak meg, épp amikor már komolyan megbeszéltük, hogy örökbe fogadunk egy testvérpárt, de ha korábban jött volna sem lett volna gond. Annyi előnyünk volt így, hogy már a kertes házunkba hozhattuk haza én meg dolgoztam rendesen előtte. A kicsiknél mindig akkor kezdtünk próbálkozni, amikor már kezdtük lazának érezni az aktuális helyzetet, ez volt, hogy a baba 4 hónapos korában jött el és volt, hogy 2 évesen. 4 gyermekünk van, 34 éves vagyok és a világ legboldogabb felesége. 😊