Ciki/normalis hogy no letemre en erolkodom?

Itt csak te akarsz összeköltözni, és te szeretnéd, hogy elvegyen feleségül. Ő ezeket nem akarja, csak kényelmes, hogy vagy neki. Egy szerelmes férfi tesz a párjáért, pl. elköltözik az anyukájától.

Bár hozzáteszem, 5 hónapja vagytok újra együtt és hetente csak 2x találkoztok, házassággal csak óvatosan....

32N

Nah most jó lenne ilyen esetben meghallgatni a másik oldalt is, hogy ne csak olyan választ tudjunk adni ami Neked jó.

Ő bizonytalan még (ha) és ne is akarj ilyen hamar elköteleződni vele. Kihallani tőled, hogy a kort felhozod figyelj ha ezt érzi rajtad, hogy rá vagy erre feszülve az nem jó mert csak elriassza.

Ha nem tud határozott döntéseket hozni és esze ágában sincs semmi komoly akkor nem vagytok egymáshoz valók. Jó lenne vele beszélni a terveiről!

Nem, hanem udvaroltam 4 évig, közben hetente 2X 3X találkoztunk(férfi vagyok). Dolgoztunk, mellette tanultunk, meg volt mindkettőnk saját élete. Nem voltunk olyanok, hogy jajjjjjj mi lesz velem ha elhagynak?! Jajjjj mi lesz velem, ma nem szexeltünk?!... Ezután elkezdtünk lakásokat nézni, közösen vettünk egyet, összeházasodtunk, gyerekvállalás. Az udvarlási idő alatt nem az élvezetekre koncentráltunk meg az önös érdekeinkre, hanem arra, hogy mennyire kompatibilisek a nézeteink, a gondolkodásunk. Mennyire támogatjuk és mennyire egészítjük ki egymást. Ennek már 16 éve. Szóba sem került a megcsalás vagy a válás gondolata sem. Pont erre való az udvarlás időszaka, hogy megismerjük a másikat, ne csak az legyen hogy szex reggel-délben-este, ha ez nincs akkor máris rohanunk más ágyába. Mi terveztük a jövőt, mi beszélgettünk komolyan egymással komoly dolgokról. Sokat filózgattunk akár elvont dolgokról, kitárulkoztunk egymás előtt. Igaz, nekünk jó családi mintáink voltak. Sem a feleségem, sem én nem pazaroltuk volna az időnket olyan emberre, ahol szimplán az élvezetek és az egónk dominált volna, vagy pedig alárendeltség-fölérendeltségi viszony állt volna fent. Sok kapcsolat már az elején elbukott, de azért erőltetik. Már eleve olan kérdések merülnek fel itt a gyk-n, ami tökéletes bizonyítéka egy halott, sehova nem vezető kapcsolatnak. Én mindig is erős és igényes férfi voltam, sosem szerettem volna házi cselédet, nekem az volt a vonzó, ha egy nő intelligens, határozott és van tartása. Kizárólag csak az egyenlőségen alapuló kapcsolatokban hiszek, viszont legyen képviselve a nő és a férfi is egyszerre.

A "meggyűrűztek" meg szinten aluli proli vergődés, erre nem is tudok érdemben reagálni.

A kapcsolataimat meg úgy éltem meg, hogy akivel vagyok az lesz a feleségem. Tingli-tangli időhúzásoknak nem voltam híve. Akikkel szakítottam azt azért tettem, mert közösen rájöttünk hogy végül is nem egymást keressük. Vagy külön-külön, de a lényeg az, hogy nem illünk össze. Aki nem képes komolyan venni az életét, az miért vár el komoly kapcsolatot? A "majd lesz valami, majd lesz valahogy" az mégis hova vezet? Majd megkedveled? Majd lehet hogy beszélgetünk? Majd lehet hogy feléled a tűz? Én nem tudom hogy ki hogyan csinálja, de nálam ez így működött:

Külsőre legyen vonzó, ha csak rá nézek bizseregjek. Kipipálva! Legyen tartása, ne dobja elém magát. Kipipálva! Már az elejétől fogva legyen felém érdeklődő, engem is érdekeljen Ő. Kipipálva! Ne legyen "ragadvány", legyen saját élete, jelleme. Kipipálva! Ne akarjuk egymást a saját képünkre formálni. Kipipálva! Legyenek közös céljaink. Kipipálva. A nézeteink, hozzáállásunk a marginális kérdésekhez dolgokhoz legyenek közel azonosak. Kipipálva! Nos, kb. ennyi. Ha egy pipa is hiányzott volna, nem lett volna hosszútávon esélyünk. Nálam ilyen volt egy ismerkedés, udvarlás. A "van egy nőm aki akivel dugok, és jól sz*pik" mentalitással elég könnyen meg lehet rekedni férfiként az iszapban.