Hogy tegyem ezt elviselhetőbbé karácsonyig?

Tavaly nyáron kimentem dolgozni külföldre, egy olyan helyre, ahol egy nagy rakás magyar él. A munkahelyemen megismertem egy magyar srácot (én nő vagyok) akivel kölcsönös szimpátia alakult ki. Összebarátkoztunk, de hát tudjátok hogy megy ez egy szingli nő és férfi esetén, megjelent egy kis flört is. De nem jöttünk össze, nem kezdtünk randizni, mert "barátságunk" elejétől ott lebegett a fejünk fölött Damoklész kardjaként hogy én jövök vissza Magyarországra. Nyáron mentem ki, ősszel ismerkedtem vele össze, és év végén, karácsonykor már jött is a pápá, és én visszajöttem. (Mindez még a koronavírus-mizéria előtt volt, de szép is volt.)

A köztünk lévő viszony olyan volt, hogy rengeteget dumáltunk, folyton csak ketten lehetett minket látni a meló helyen, ha csak megtehettük. Persze jöttek is a munkahelyi pletykák hogy mi összejöttünk, pedig nem. nagyon fájt is, hogy nem lett semmi. De nem hiszek a távkapcsolatban, és ő sem.

Na mindegy, aztán most nyáron is kijöttem külföldre ugyan oda, dolgozni. Most is karácsonyig fogok maradni. Az a lényeg, hogy vele, még mindig csodálatos lenne a viszony, de nem az. Mert ősszel megismert egy nőt... És összejöttek. Minden az orrom előtt történt.

Nem szólhatok bele, és nem is akarok beleavatkozni. Én visszamegyek karácsonykor Magyarországra, és sosem jövök többet. Ő meg itt él. Nem lehetett volna köztünk semmi. Meg volt az esélyünk, mégsem jöttünk össze.

És a szívem mélyén természetesen az kívánom neki, legyen boldog, és ha a boldogsága ez a lány, a barátnője, hát vele.

Csak hát mindezt agyból mondom. A szívem viszont érez, és nagyon fáj látnom őt a lánnyal. A viszonyunk ami szoros barátság volt, mára már nem több haveri viszonynál. Minden nap munkában az a kettősség van bennem, hogy remélem látom őt, és ha látom, akkor jajj, csak kerüljük el egymást. Értitek? Tök szar. Vágyom rá, de mivel tudom hogy ő elérhetetlen, ezért meg kerülném, hogy ne fájdítsam a szívem. Baromira szar, és már napok, hetek, csaknem hónapok óta tart.