Miért mástól várom a boldogságom?

A választ nem tudom, de mikor azt mondják, egyedül is boldognak kell lenned, azt megértem, de kivitelezni nem tudom.. Hisz szerintem az a normális, ha az ember nincs egyedül, akkor tud igazán boldog lenni, ha van, aki szereti.

Én is próbàltam kivitelezni ezt az egyedül is boldog leszek dolgot. Rájöttem, hogy amúgy megy persze, de annyira sok minden van, ami még jobb is lehetne egy társsal. Így se rossz egyedül, de azért úgy az igazi, ha van ott melletted valaki. Szóval megértem. :(

Abban a szerencsés helyzetben vagyok , hogy szűz vagyok ,mert nem kaptam semmit amit kapcsolatnak nevezel , ellenben kaptam erőt hiszen a szenvedés erősebbé tesz és a szeretet hiánya a legnagyobb szenvedés.

Bárki bármit mondhat a szerelem egy férfit gyengévé tesz egy nőt meg erőssé tehát elveszted magad

Félsz szembenézni önmagaddal, a problémáiddal, és félsz a magánytól, mert akkor a problémáiddal néznél szembe, így ezt egy társsal szeretnéd elnyomni. Elnyomni sikerülhet, de attól még nem oldódik meg a saját problémáid...

Szereted magad, kérdező? Elégedett vagy magaddal? Mert tudod, aki magát nem szereti, nem érzi jól magát önmagával, ott a kapcsolattal is gond lesz. Saját tapasztalatból mondom. Régen gyűlöltem szingli lenni, átok volt.. aztán nem is tudom, átfordult. Megláttam az örömeit is. Azóta a pár dolog is sokkal-sokkal jobb, mert nem "tőle függök". Az sosem jó, ha csak tőle vársz igazolást, valamennyire kell persze, de törekedni kell az egyensúlyra. Fejleszd önmagad! :)

Szerintem is sok igazság van abban, hogy az ember ha "tud önmagával lenni", akkor az nagyon jó. Tapasztaltam már olyat, hogy valaki saját problémáival való foglalkozás elől menekült a párkapcsolatba, hogy a rózsaszín köd generálta eufória majd elfeledtet vele mindent. Ilyenkor az a veszély is fennáll, hogy aki nem tudott egyedül lenni, olyan szinten vár mindent párjától, hogy teljesen rázúdul, az illetőnek hobbijai se lehetnek (illetve ne igazán legyen), nélküle minimális időt se töltsön, mert jön a féltékenykedés meg az aggódás: "valójában nem is oda ment mint mondta", "máskor már ilyenkor visszaírt, biztos szeretővel írogat azért nem válaszol nekem" stb. A rózsaszín köd felszállása után pedig gyakorlatilag ugyanoda kerül érzelmileg, mint párkapcsolat előtt.

Hát én nem tudom... Jól hangzik, hogy légy boldog, érezd jól magad egyedül is. Elfogadható, támogatható álláspont. Csakhogy úgy vagyok vele, ha nekem ezt egyszer sikerül megvalósítani, onnantól már a közelembe sem engedek senkit, hogy a kis idillembe esetleg belerondítson. Onnantól már inkább tehernek érződik egy kapcsolat, olyan energia- és időbefektetésnek, amire igazából nincs motiváció, mert minek, ha teljesen jó egyedül is? Szóval ezzel csak óvatosan szerintem...