Igaz, hogy minden férfi elemi vágya, hogy minél több és szebb fiatal nőt megfektessen? És ez ellen a civilizáció semmit sem tehet?

#9: Nem, nem poligám.

Poligám faj esetében teljesen elfogadott, sőt kifejezetten vonzó lenne egy kisgyerekes nő, hiszen bizonyítottan termékeny, és sikeres az utódgondozásban.

De elég körbenézni, esetleg itt olvasgatni kicsit: mindkét nem lehúzza azt, akinek van mástól gyereke, és nem vagy nehezen tudja elfogadni egy kapcsolatban.

Az emberi társadalom legkisebb egysége a család. Ennek alapja a hűség. Csak nézd meg az állatokat, ahol család van, ott monogámia van, ahol poligám, ott a nőstény neveli egyedül az utódot. Egyre több az egyedülálló anya, de érezzük, hogy ez nem jó útvonal. (Làtszik, hogy sokan nőttek fel apa nélkül.)

Más kérdés, hogy a megcsalás milyen szerepet játszik abban, hogy a jó géneket adjuk tovább.

Ezen kívül egy (enyhén) poligám fajnak szava se lenne olyanra, hogy szerelmi bánat, hűség, hűtlenség. Nem lenne ilyen intenzív érzés a megcsalás utáni fájdalom, nem viselne meg minket a szakítás.

#9 vagyok. Az elemi vágyakra vonatkozott a kérdés, nem az elfogadhatónak tartott társas együttélési formákra. Szexuális értelemben akkor vagy monogám, ha soha senkit nem kívánsz meg a párodon kívül. Ha időnként előfordul, hogy megkívánsz mást, a késztetéseidet tekintve nem vagy teljesen monogám, legfeljebb a döntéseidet tekintve (vagyis hűséges maradsz, nem éled ki). Márpedig ilyen késztetések elég sok embernél előfordulnak, és ha állati szinten lennénk, nem létezne erkölcs, hűség, és társadalmi keretek, akkor ki is élnék őket.

Ha ezekkel nem vagy tisztában, a helyedben nem fikáznék másokat, hogy talkshow szintű a tudásuk. Egyébként az idők során sok kultúrkör nem volt kifejezetten monogám, a DNS-ünket tekintve pedig nem az elmúlt párezer év számít. Az anya-apa-gyerekek kiscsalád pedig végképp a legújabb idők találmánya. Ehhez egy kicsit ki kéne tudni lépni a neveltetésedből, és távolabbról szemlélni a dolgokat.