Szerintetek normális,hogy valaki így viselkedik?

Megpróbálom leírni egyszerűen,és érthetően:

Van kitűzött esküvői időpontunk jövőre,jönnek a tervek,a családtervezés,költségvetés az elkövetkezendő évekre...

A lakás ahol lakunk,az enyém teljes tulajdonjoggal,ő költözött hozzám,még van rajta hitelem,de ki szeretném fizetni a hitelt kb 1,5 éven belül,amikor összejön a pénz rá. A lakást bérbe szeretném adni,és nem eladni.

A páromnak nincsen lakása,ő a szüleitől költözött hozzám. Egyidősek vagyunk egyébként.

Szerinte jövőre ha meglesz az esküvő,azonnal vegyük fel a babaváró kölcsönt (én nem szeretném,csak akkor,ha már úton lesz a kisbaba),és adjam el a lakásomat,mert a 2 összegből már tudnánk venni egy családi házat. Nem szeretném eladni a kínkeservesen egyedül megvett,felújított és kifizetett lakásomat.

Ameddig otthon lakott dolgozott,de mindig elcsordogált a pénz,én spóroltam,dolgoztam,hogy legyen valamim és ne kelljen a szülőkön lógni,kuncsorogni.

Most lett ebből egy oltári nagy balhé,hogy nem akarok ebbe az egészbe belemenni így,hanem normális ész érveket felsorakoztatva elmagyaráztam neki,hogy ez nem így működik.

Lehet bababváró hitel,de onnantól,ha már várjuk a babát,a lakásból lesz plusz bevétel,ami mindig jól jön,és ott lesz egy normálisan felújított lakás,ha esetleg valami másképp jön össze.

Vérig van sértve teljesen,hogy én nem vagyok hajlandó bedobni mindent a közösbe,és hogy én uralkodni akarok felette,meg én őt úgy állítom be,hogy hülye mindenhez... Ez nem így van. (Kicsit tudatosabban kéne élnie.)

Mindent én állok szinte,ő egyedül a rezsit fizeti ki,ami havonta kb 60.000.- forint. Az összes pénz elcsordogál a fizetéséből. (Erről csakis ő tehet egyedül,szerintem)

20 éves korom óta folyamatosan dolgozom,hogy elérjek valamit,ne a szüleimen élősködjek,önálló legyek az életben,hellyel-közzel sikerül is,erre most ezzel kell szembesülnöm,hogy gyakorlatilag ő meg van sértődve,hogy nem akarom elherdálni azt amit összekapartam 9 év alatt.

Most lehetne építkezni közösen,és építeni a jövőnket,hogy még több dolog meglegyen,és ebbe neki is munkát kell fektetni,de nem úgy,hogy elherdálni azt ami már megvan. Esküvő,baba,családi ház... így sorban.

29 évesek vagyunk,és én vagyok a nő

Szerintetek ez normális viselkedés?

Én már nem tudom mit gondoljak.