Mi a véleményed arról, ha egy pasinak 30 évesen nincs egy forint spórolt pénze sem, úgy hogy otthon él a szüleivel?

Én is otthon élek a szüleimmel, dolgozom, és már van 2,5 millió megtakarított pénzem, úgyhogy szerintem gáz.

26/f

Én 23 éves nő vagyok, 1,5M félretett pénzem van még félretéve 300K a hirtelen kiadásokra pl elromlik a hűtő meg nyaralásra. Pedig nem keresek sokat és 16 éves korom óta a ruházkodásom, szórakozásom, 18 éves korom óta a bérleteim, gyógyszereim és a sulis dolgaim is én állom.

Szóval gáznak érezném, mert eközben tanulok és eddig mindig tanultam is.

Nyilván, ahogy előttem is mondták, ha kiderül, hogy az egész családot te tartod el vagy ilyesmi esetek, akkor megértő tudnék lenni, de amúgy..

5. Hát rugalmas munkaidővel heti 50 órát dolgozok tanulmányi szerződéssel évek óta, plusz tanulmányi és köztársasági ösztöndíj. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, hanem keményen megdolgozom érte...

4.

6-os! Gondoltam...

Tudod aki sikeres -vagy annak mondja magát- mindig a kemény munkának és szorgalomnak tulajdonítja az eredményét és nem szerencsének meg a véletlennek. nagyon kevés ember van, aki őszinte én mindig az voltam, sosem mondtam, hogy ez vagy az a kemény munka eredménye mikor tudom, hogy az esetek 90%-ában szerencsém volt, ahogy neked is.

7. Jó,mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok. Csak én nem érzem. 2 évig teljesen önkéntesen dolgoztam ott, ahol most dolgozom. Ez is szerencse és nem szorgalom, ugye?

20 évesen diagnosztizáltak 3 féle autoimmun betegséggel, 2x műtöttek meg és a fogamzásgátló mellékhatása miatt trombózisom lett. Az addig összespórolt pénzem elment a gyógyszerekre és kezelésekre. Illetve csúsztam egy évet az egyetemen és abba kellett hagynom egy időre a munkám, mert a több hónapnyi kórházi idő alatt nem tudtam dolgozni. Ez hatalmas kiesés volt. Azóta is gyógyszereket kell szednem, azóta is vannak fájdalmaim.

Nem látod a másik életét, de ha valaki "sikeresebb" a másiknál, többet dolgozik, akkor máris szerencsés, az ölébe hullik minden. Nekem nincs hátszelem, évek óta napi 2x2 órát ingázom, mert nem telik arra, hogy bent éljek a városban, ezt be kellett látnom. Fel kellett adnom a kényelmet (éltem bent egy évet) A vonatról is dolgozom. Minden egyes fillért beosztok, mert sosem tudhatom, hogy mikor leszek megint olyan egészségi állapotban, hogy megint keresőképtelen leszek. Mert ha így lesz, nem lesz senki, aki segít nekem.

Nyugodtan le lehet pontozni, ez nem fáj ;)