Beleszerettem egy gyerekes anyukába?

10es .. az addig okés

DE mivel a gyerek is képben van így tekintettel kell rá lenni! és arra is h az anyának ez idő!

2évessel nem egyszerű és igen van h a 2 évesnek nem jön be az új pasi, dackorszak jön még nehezebb lesz a gyerekekkel. (ok tudom van kivétel)

Ha a pasi komolyan tervez akkor óhatatlanul fel kell vállalni az apa szerepet különben a nő kivágja, oké h neki férfi kell de ha te nem veszel rész a nő TELJES életében akkor a nő csalódik és kidob. tehát valamilyen szinten apaként is funkcionálni kell! persze lehet ez csökkentett üzemmódban is de akkor is szükséges ez az együttéléshez.

Az eredeti apa nem tud megfelelni az apa szerepnek lévén max láthatáskor van vele, és nagyon tudatosan kell ezt a vér szerinti apának ezt építenie h a nő új párjának ne kelljen teljes értékű apának lenni egyben. de kérdem én 1000 apából hány az aki képes erre ??? szerintem 2 éves mellől nagyon hamar lemorzsolódnak az apák! pláne ha új nő lesz képben! jó ha 1 képes rá válás után!

amit te felvázolsz az akkor lehetséges ha csak dugni jársz össze a nővel. és semmilyenképpen nem akarsz vele együtt élni, sem semmilyen közös programot ahol ott a gyerek is.

12 es nem azt irtam h lehetetlen de van olyan 2eves aki egyaltalan nem hajlando az anyjan kivul massal kapcsolatban lenni. A sajat apjat is elutasitja.

Persze fog ez valtozni valszeg, de van h egy gyerek extrem anyas lesz.

15-ös, ahol egy 2 éves a saját apját is elutasítja, ott azért elég nagy gondok vannak egyik vagy mindkét szülővel.

A fiúk általában anyásak, a lányok apásak, ettől még normál esetben mindkét szülőhöz ragaszkodik a kicsi és képes ragaszkodni nem rokonhoz is, amennyiben kellő mennyiségű törődést és figyelmet kap tőle. Nekünk pl. van egy pótmamánk, mert anyukám nem él, amikor megszületett a lányom, minden héten eljött babázni. Nyilván nem két perc alatt alakult ki a kötődés köztük, hanem kitartó, éveken át kialakított és fenntartott kapcsolatban. A kislányom mamának hívja és bármikor rábízhatom a lányt, imádják egymást. Vekerdy amúgy meglepően azt írja, hogy az új partner ne törekedjen a szülő szerepre. Nem szokott hülyeségeket írni, szerintem úgy értette, hogy ne erőltesse, főleg ne az elején. Én biztosan úgy csinálnám, hogy az elején semleges módon találkoznánk hármasban, ahol az új párom nem nyalna-falna és különösebben nem másznánk bele a gyerek előtt egymás aurájába. Hagynám, hogy megismerjék, megkedveljék valamennyire egymást. Ez főleg a gyerek miatt fontos, mert az nagy ellenállást válthat ki, ha hirtelen azt érzi, hogy az apukáját kitúrta a helyéről egy idegen. Ha fokozatosan lép be az életükbe ez a bácsi és előbb megismerheti, megkedvelheti, aztán látja anyához is közelebb állni, akkor működőképesebb lehet az egész. Természetesen nem buták a gyerekek és megéreznek mindent, nem kell titkolni, hogy anya és az új bácsi szeretik egymást, de szerintem nagy hiba azzal kezdeni, hogy rögtön kézenfogva, egymásba mászva látja ezt a 2 embert a gyerek, legyen akárhány éves is. A gyerekeket nevelni, irányítani kell, de ennek magától kell kialakulnia. Az alap ehhez a szeretet és a bizalom a gyerek és az új partner között. Amíg ez nincs, én is azt mondom, ne akarjon az illető apa szerepbe bújni, nem fog menni és csak eltávolodást szül. Ha erőlködés nélkül vannak együtt, úgyis eljön az a pont, amikor kénytelen az új partner egy kicsit szülő szerepbe bújni és ha ezt az alkalom hozza és nem erőltették, akkor működni fog, amennyiben kialakult az ehhez szükséges kötődés. Ha nincs kötődés és szeretet, akkor nem fog működni. Nem kell ellenséget látni a másikban, se a gyerekben, se az új partnerben, de ezeket a dolgokat a felnőtteknek kell irányítani, mert a gyerek nem tehet az érzéseiről. Az új partnernek pedig el kell fogadnia, hogy a gyerekes anya sosem lesz olyan szabad, mint akinek nincs gyereke. Az igazi apát pedig nem szabad elidegeníteni a gyerektől, mert ez az anyának is jó, több szabadideje lehet, ha nem csak a hétvégi pár órás láthatásokat engedi az apának, mert azzal úgyse csak az apát bünteti, hanem a gyereket is.