Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet könnyedén barátkozni, ismerkedni? Nekem nem megy.
Az az igazság, hogy soha nem ismerkedtem könnyen. Ez gondolom annak is betudható, hogy nehéz gyerekkorom volt. Az édesanyámat születésemkor elveszítettem, a mostohaanyám olyan volt, mint a hamupipőkében, folyton magyarázta, hogy milyen ronda vagyok kiskoromtól kezdve. az apám mindig szigorú volt, a szó legszorosabb értelmében. 12 éves korom óta úgymond magamat neveltem, és az értékeimmel tisztában vagyok, és büszke is vagyok magamra, hogy nehéz sorsom ellenére mindig talpra is álltam. de valahogy az ismerkedés nem megy. és szerintem ezek miatt. nem tudok feloldódni idegen társaságban, pedig szeretnék én ismerkedni,de nem megy. ha alkoholt fogyasztok, az segít, de hát nem lehet mindig inni:(
azt mondják, hogy csinos lány vagyok(ebben van valami, mivel sok férfinak tetszem) de mégsincs önbizalmam. legtöbbször úgy érzem, hogy csúnya vagyok, és hogy hülyeségeket beszélek csak. szóval szinte józanul meg sem merek szólalni egy társaságban. lehet ezen egyáltalán segíteni?
Én barátkoznék veled, lány barátaim úgy sincsenek:)
Nekem is nehezen megy az ismerkedés, kicsit félénk vagyok.
Hasonló cipőben járok, már ami az önbizalmat, de inkább bizalmat illeti.
Soha nem volt gondom ismerkedéssel, barátkozással, a lányok sem hajtottak el. Lett is egy gyönyörű és hosszú kapcsolatom. A lány tényleg az az őszinte és szerető típus volt. Aztán megváltozott a helyzet, munkahelye lett, munkatársai és újdonsült barátnői, barátai által sugallt nívó alapján átment egy számító, felszínes, anyagias valakibe, akit már nem az érzelmek motiváltak, hanem anyagi javak, és a virítás. (Pedig mindenünk megvolt). Odáig fajult, hogy félrekefélt, egy új és tökéletes férfi kellett neki stb. Tehát szétmentünk.
Én barom állat még másfél évig pedáloztam nála ezek után, mivel halálosan szerettem. De mivel kábé érzelemmentessé változott közben, és szó szerint élt bele az életbe felelősségtudat nélkül, ezért természetesen semmit nem értem el. Pedig ő volt az számomra akiért meg tudtam volna halni, akinek odaadtam (volna) egész életem.
Ebből fakadóan most semmi bizalmam nincs a nőkben. Sajnos ismerettségi körömből is hasonló példákat látok, hogy a nőnek egy idő után nem elég a jóból, és még több kell, továbblép, érzelemmentesen. Így már én sem merek ismerkedni (bezzeg korábban...), nem merek kapcsolatba vágni, mert még egyszer ezt a poklot nem bírnám ki ha végig kéne járnom. Nekem olyasvalaki kell, akivel együtt öregszem meg, gyerekekkel és unokákkal. Tíz éves kapcsolatom alatt én egyszer sem csaltam meg párom, de még csak nem is flörtöltem soha. Mindig kiálltam mellette, 10 év után is udvaroltam neki nap mint nap, és szerelmem nem hogy halványult volna, de egyre erősödött az évek során. Olyannyira, hogy mikor vége lett, nem sok híja volt hogy belepusztuljak.
És most én is itt vagyok begubózva, sehova nem járok, nem csajozok, nem ismerkedek. Egyszerűen nem látom értelmét, hogy újabb 1-2, vagy 5, esetleg 10 év múlva megint lelép valami hasonló drasztikus jellemváltozás kíséretében. Azt már tényleg nem élném túl.
Tanácsot eképpen nem tudok adni sajnos, csak némiképp együttérezni veled és megosztani az én történetem, ami csak annyiban lényeges neked szerintem, hogy ha már van kapcsolatod, azzal is megjárhatod csúnyán és beleeshetsz egy ilyen önbizalom és bizalomhiányos depresszióba.
14:13-as
Nagyon jó érzés tudni, hogy vannak még tiszta, őszinte szívvel élő emberek.
Hidd el, hogy te biztos megtalálod azt a nőt, aki azt mondja majd "igen, nekem ez a férfi kell".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!