Nők, mit gondolnátok egy olyan férfiról, akinek állandóan komor, gondterhelt lenne az arca, de mikor titeket lát, boldog?

Kicsit más tészta, de ha a férjem nem rám néz, olyan gyűlölettel és undorral, néha komolysággal néz az emberekre (ahogy gondolom én is kb), és nagyon tetszik, amikor megpillant engem, azonnal felcsillan a szeme, és fülig ér a szája.

Én is pozitív és jókedvű vagyok, de amikor vegyül ni kell az olyan néppel, pl bevásárlásnál vagy postán, akkor már nem vagyok annyira aranyos :D

Nőként, ha éppen egyedül vagyok, és nem olvasok semmi olyat, én is komoly vagyok. Gondolkodom valamin, elemzem az embereket körülöttem, várom, hogy hazaérjek stb. Ettől még alapvetően mosolygós vagyok, és jókedvű meg pozitív életszemléletű. Csak nem vigyorgok bele a vakvilágba. Külső szemlélőknek én is komoly, komor vagyok, de annak, aki ismer, és akinek élvezem a társaságát, az tudja, mennyire lehet velem bolondozni, hogy könnyesre tudom nevetni magam, stb. Azok, akik most kezdenek megismerni, jól meg is szoktak lepődni.

A leírásból ez a férfi is simán lehet, hogy ilyen, mint én. Nem gondolom, hogy azért, mert ő kifelé túl komolynak és komornak tűnik, még feltétlenül annyira különbözőek vagytok. Ha úgy érzed, hogy vonz, akkor próbálj vele megismerkedni, és akkor meglátod, hogy milyen.