Nagyon szimpatikus vagyok magamnak, ez miért lehet? Azt látom hogy nem vagyok és sose voltam hibátlan (pl időnként bőrhibák, hajhibák, stb, ez az amaz a külsőmön, de alapvetően és elég objektíven mégis szimpatikusabbnak látom magam mint sok mást.

En is joban vagyok magammal. Szerintem ez a normalis.

Normális az önértékelésed, mint az emberek nagy részének, ebben semmi különleges nincs.

Az agy egoista. Saját magával általában meg van elégedve, így a választásával is. Ha nem így lenne, akkor volna valamilyen pszichés vagy mentális problémád.

Én kislányként úgy nőttem fel, hogy volt egy gyönyörű, magabiztos nővérem, akit mindenki dícsért. 23 éves koromig teljesen önbizalomhiányos voltam, pedig addigra már én is kikupálódtam, semmi gond nem volt velem, mégsem tartottam magam értékesnek. Aztán kimentem külföldre, több országba tanulni, dolgozni pár évre. És teljesen megnőtt az önbizalmam, azóta meg vagyok elégedve magammal, sikeres párkapcsolataim voltak, munkámban is jónak érzem magam. Hihetetlen változást tud hozni az ember saját magához való hozzáállása.

Ugyanígy vagyok magammal, látom a hibáimat és van ami kifejezetten zavar önmagamban, de ezzel együtt is őszintén szeretem azt, aki vagyok és nem is lennék senki más.

"sikeres párkapcsolataim voltak" a van a sikeres, nem pedig a voltak, csak hogy ne beszéljünk mellé. 😃

Normalis, bar az mas kerdes, masokban miert talalsz mindenkiben valami hibat. En is elegedett vagyok magammal osszessegeben es a parommal is. De masokban sem keresem a hibat, oket inkabb semlegesnek erzem.