Hogyan bizonyítsam valakinek, akivel távol kerültünk egymástól, hogy érdemes vagyok arra, hogy néha váltsunk pár szót?

Együtt voltunk, de barátok maradtunk, és működött is. Míg ki nem derült, hogy ja, van egy ilyen barátja is. Jópofizás ment az elején, semmi rosszat nem csináltunk vagy beszéltünk vagy írtunk, aztán a partner kimutatta a foga fehérjét, nem tudom, mire föl.

Az egyik szülőm tiltotta, pedig semmi rosszat nem csinált, még a származására se lehetne fogni, mert semmi ilyen alapja nincs, csak egyszerűen nem tetszett neki.

Igen, ezt meg fogom próbálni, már szóbakerült a pasival, és ő is belement, én is rábólintottam, a barátnőt nem tudom, ő mit szólt hozzá, mert azóta nem került szóba, amiatt is, mert a pasi sokat dolgozik, és amúgy is kevés az ideje (már nem vagyunk gyerekek). Kicsit elhanyagoltnak érzem magam az utóbbi időben, sokakról, akik "barátnak" mondták magukat, kiderült, hogy mégse, és kicsit hiányzik a társaság, hiányoznak emberek. Eljárok itthonról, de az mégse olyan. Egy barátot veszítettem már el így, pedig vele csak interneten beszélgettem, és nem is volt több barátságnál soha, őt nem szeretném. Az utóbbi pár évben történtek alapján (családban is, sokminden történt, ami nagyon megviselt) ez már sok lenne. Vele bármiről tudtam kötetlenül beszélni, mindig, meghallgatott, megértett, együtt örült a sikereimnek, mellettem állt rossz időszakban, szakítás után is, és olyan nehéz ilyen embereket találni manapság.