30 feletti szingli nők ti miért vagytok szinglik?

Elváltam pár éve.

Azóta volt párkapcsolatom, de vége lett.

Csinos, igényes, tanult nő vagyok, jó körülményekkel, jó munkával.

Nem az én választásom az, hogy most nincs társam.

Nagyon beszűkülnek a lehetőségek azért 35 felett és hasonlóan itt többekhez, én sem valaki B terve vagy szégyellt szeretője vagy ilyen “mindegy, csak legyen valami nőm”-je szeretnék lenni.

Nekem nem mindegy, hogy ki a társam... ennyire nem vagyok sem szolgalelkű, sem életképtelen.

Kölcsönös, méltó kapcsolatra vágyom. Más nem érdekel.

Sajnos az ilyen “más”-ból van sok (kiráz a hideg az elköteleződés-fóbiás mingliktől, a válás után is habzó szájjal exeket szidó, 200 ezres fizetését tőlem már az első randin féltő :D, aranyásókat vízionáló vagy barátság extrákkal erőltető örökifjaktól).

Érdekes, hogy sok 40-es, maga is elvált, korban szerintem hozzám illő férfi nem tudja a tényt sem feldolgozni, hogy van egy kisfiam.

(ha a sajátját nem neveli, azért, ha sosem volt neki, akkor azért... nehéz ez is, pedig a gyerek nagyon nem a maugli kategória, nem csecsemő már, az apja sem fenyegetőzik menetrendszerűen vasvillával :D, pénzem is akad tandíjra, bármire)

Eddig is volt társam a felnőtt női létem nagy részében, bízom abban, hogy hamarosan egymásra találunk újra valakivel.

De nem könnyű, pedig nincsenek nagy hátrányaim semmilyen tekintetben, sőt...

42N