Létező jelenség, hogy a lányok/nők pont azt kerülik leginkább, aki nagyon tetszik nekik? Nem magamról van szó (?)

Hogy lehetnék már-már szerelmes valakibe, akivel kerülöm a kontaktust, szóval igazából nem is nagyon ismerem? Maximum akkor bejön az illető.

Volt, hogy valakit tudatosan kerültem, aki tetszett, mert amúgy nem akartam tőle semmit, próbáltam vele semleges viszonyt fenntartani. Osztálytársam volt szakgimnáziumban, és alap szabály volt, hogy osztálytárssal nem kavarok.

Ezt simán el tudom képzelni másnál is, nem csak nőknél. Például bejön neki egy közvetlen kollégája, bejön neki a haverjának a csaja, bejön neki a nővérének a pasija. Ezek sajnos nem tudatos dolgok, nem tudod irányítani hogy valaki vonzó-e számodra vagy sem, de a félreérthető szituációkat könnyen el lehet kerülni, ha nem "sündörögsz" az illető körül.

Szerintem ez tini kategória....

Inkább tini korban volt jellemzō az ilyen gyerekes “titkolózós szerelmes”. Volt ilyen “szerelmem”, megszállottan oda voltam érte, késōbb úgy alakult, hogy találkozgattunk.. ekkor rájöttem, hogy nem nagy szám, túlságosan idealizáltam. Nem olyan volt amilyennek elképzeltem, ahogy eltöltöttünk egymással egy kis idōt, rájöttem, hogy nem is jövünk ki annyira jól egymással.

Így felnōttkorban ōszintén többre értékelem azokat az embereket, akikkel tartjuk a kapcsolatot, van valami köztünk, nem csak plátói ábrándozás...

Nem tudnék szerelmes lenni valakibe, akivel nem tartjuk a kapcsolatot, legalábbis ez nem igazi szerelem, puszta délibáb. Akit kerülök, azt nem is ismerhetem igazán, csak felszínesen, távolról. Nem tudhatom igazán, hogy mennyire is tetszik az illetō, ha nem is randiztunk.

Szerintem az ilyesmit kinövi az ember.