Mit csinálnátok a helyemben?

a történet valamikor múlt nyáron kezdődött, nyárvégére szét is mentünk és olyan megdöglött a kutyám de azért még játszok vele kapcsolatba csapott át a dolog. próbálkoztam sokat, még annál is többet. rá két-három hónapra úgy is nézett ki a dolog, hogy menthető is lesz a dolog. na de fontos tudni azt is, hogy akit legjobb barátomnak gondoltam, elkezdett alám ásni és ebben a holt időszakban egyre jobban közelebb került a lányhoz és mire én azt hittem, hogy kezd valami lenni a csaj igazából nem tudott dönteni kit válasszon :'D még ment egy darabig a szenvedés jobbra-balra, nyilván itt én is hülye voltam meg más is, nem is ez a lényeg, hanem hogy véglegesen megszakadt a kapcsolat mert mondhatni kiléptem az egészből pedig nagyon fájt.

másik fontos infó. a csajszival gyerek korunk óta mindig szoros volt a kapcsolatunk, több mint barátság de kevesebb mint szerelem bár ugye mint kiderült a bevezetőben ez sajna átment szerelembe ami vége is lett így az egész kapcsolat megszakadt és gyakorlatilag egy részem szakadt szét. igen tudom, hogy benne volt a pakliban, mért nem gondoltunk rá. de, gondoltunk rá de a rózsaszín köd erősebb volt mint az értelmes gondolkodás.

jelenleg nem igazán tudom melyik gondolatomra hallgassak

egy felől nagyon fáj, ők ketten összeálltak, anélkül hogy egyenesen odaálltak volna velem szembe, hogy bocs de ez a szitu, meg úgy egyébként is ez az egész

más felől pedig továbbra is hiányzik maga a csaj, de nem mint párként meg nem is a szerelem hiányzik, hanem a személyisége meg úgy kb 20 év sok szép emlék

nem igazán tudom, hogy engedjem el ezt az egészet vagy nyissak valamicskét. egyszer-kétszer beszéltünk és úgy jött le mintha ő hajlandó volna beszélni vagy lehet csak "illedelemből" érdeklődött felőlem. nem tudom mivel okozok saját magamnak több rágódást, hogy ha nyitok vagy se.

volt már valaki innen hasonló helyzetben, mit csináltatok?

mit csinálnátok?