Nemrég egy 40 éves kolléganőmbe voltam belezúgva, most pedig összejöttem egy 19 éves lánnyal. Mitől baj ha engem nem érdekel a kor? 26/F

Februárban kezdtem egy új munkahelyen, ahol pár hét alatt beleestem egy 40 éves, gyermektelen kolléganőmbe, aki egyedülálló is. Aranyos volt, sokszor ebédeltünk együtt és ebédet is hozott nekem a munkába kedvességből, amit ő főzött otthon. Jókat is beszélgettünk, viccelődtünk és azt hittem ő is kedvel, ezért elhívtam találkozni munkaidőn kívül kétszer is, de mindkétszer elutasított. Talán főleg a nagy korkülönbség miatt, mert egyébként azt láttam szimpatizál velem (de lehet csak félreértelmeztem a jeleket). Igaz egyszer azt mondta hogy szerinte még gyerek vagyok, máskor viszont azt hogy egyszer csak azért nem jött össze egy 10 évvel fiatalabb férfival, mert az gyáva volt próbálkozni nála. (Ezt én is jelnek vettem.)

Ez még márciusban volt. Próbáltam túllépni rajta és egész jól ment, megismerkedtem egy 19 éves lánnyal. Most érettségizett. Intelligens, egyáltalán nem iszik alkoholt és nem jár bulizni, mert ezek nem érdeklik, még szűz mert a szerelemre várt, de közben jó nagy baráti köre van és társasági ember. Jogi egyetemre akar menni, diákmunkázott már és bár a szülei jobb módúak, ismeri a munka és a pénz értékét, szóval a koránál érettebbnek tűnik. Most igazából már összejöttünk néhány hete és elég jól is érzem magam vele, szerintem jó társ lehet. Mégis ha ezeket mesélem valakinek így egymás után, akkor néha kiakadnak rajta. Miért? Én pedig azt nem értem, amikor valaki belövi, hogy ő csak 0-3 év korkülönbséget fogad el.

26/F