Mekkora küzdést várnak el a mai nők? Mennyit kellene küzdeni értükk?

Ismerkedésnél semennyit. Nem 1800-ban élünk már, nem az lesz vonzó egy férfiban, ha fizikailag legyőzi a másikat - ma már a nők is fenn tudják tartani magukat, nem ilyen megmentendő kis nebáncsvirágok. Ha visszautasítok valakit, annak jó oka van, ha tovább próbálkozik, az taszító.

Kapcsolatban már más a helyzet, bár ott sem feltétlen küzdésnek nevezném, hanem a kapcsolat szinten tartásán. Ne dőljön senki se hátra, hogy jó, már bebiztosítottam az asszonyt / a pasit, hanem tartsa fenn a lángot. Szervezzen programokat, éreztesse velem, hogy tetszem, ne hagyja a kapcsolatot ellaposodni - nyilván ezt megteszem én is, úgy a korrekt.

A normális állapot az, hogy kölcsönös a szimpátia. Te kifejezed a lánynak, hogy vonzódsz hozzá, hogy meg akarod hódítani; bókolsz, randit szervezel, érezteted vele, hogy fontos, keresitek egymás társaságát és így tovább. De! Ennek a folyamatnak a lány is a részese. Ha kölcsönös a vonzalom, akkor örülni fog a közeledésednek, és ezt ki is fejezi.

Ha viszont egy nő csupán elvárja a "küzdelmet", nem kölcsönös az érdeklődés, csak célokat tűz ki eléd, hogy "így meg úgy küzdj értem, majd akkor valamikor megjutalmazlak", az csak időtöltésnek akar használni, míg jobbat nem talál.

"Éreztesd a lánnyal, hogy akarod őt, virág, csoki, apró ajándékok, elviszed étterembe, moziba, programot szervezel, éreztesd vele hogy odáig vagy érte és olyan ember vagy akinek ő igazi párja lehet. Ennyi."

Ez nem küzdés, és ezt megteszem én is nőként. Ez az ismerkedési szakasz. Mi küzdelem abban, hogy virágot vesz valaki, vagy programot szervez?