Szerintetek egy egyedülálló anyukának akkor könnyebb új kapcsolatot kialakítani ha a gyerek apja képben van vagy ha eltűnt teljesen?

Teljesen mindegy.

Gyerekkel alapban nem könnyű az új kapcsolat, de ha az új partner elfogadja a gyereket, akkor az ex már lényegtelen.

Kivéve, ha direkt alátesz az új kapcsolatnak, de ez inkább a nőkre jellemző.

N/40

Elvált nő vagyok, egy gyerekkel.

Azt hiszem, hogy a kulcs nem az ex léte vagy hiánya, hanem az, hogy a volt (házas)felek között anno milyen stílusban, színvonalon ment a (szét)válás.

Ha a gyerek apja normális ember, akkor egy új párkapcsolatban pl lehet annak örülni, amikor nyári szünetben vagy hosszú hétvégén láthatás van és lehet egymásra koncentrálni picit jobban és közben anyaként tudom, hogy a gyerek sincs se kidobálva, se lepasszolva, hanem jó helyen van, jó dolgok történnek vele az apjánál.

A másik oldal viszont az, hogy egy “Maunka-sóóó” színvonalú, sajnos szokásos, mocskolódós, felnőtt létükre is egymásnak betartó szülőpár esetén sokszor tényleg jobb lenne a lázítás, uszítás, cirkuszolás helyett inkább ne lenne... nehezen hiszem azt el, hogy ez a gyerek érdekeit szolgálná.

Meg kell nézni azt, hogy az a gyereket nevelő nő hogy él, milyen stílusban neveli a gyerekét (akárki akármit mond, ha a gyerek neveletlen, unszimpatikus, hisztis, követelőző, világközepe, lusta vagy szemtelen, akkor igenis az őt nevelő nő az elsődleges felelős, az ő nevelési munkájának a tükre a gyerek!), milyen igényszintje mutatkozik meg családi dolgokban (nemcsak a tiptop külső, hanem az otthona rendezettsége, a gyerekével való bánása, nevelési elvei, következetessége is leszűrhető annak, aki figyel).

Aztán szerintem az is egy jó előrejelzés, hogy egy felnőtt ember (függetlenül attól, hogy van-e gyereke vagy nincs, elvált vagy csak élettárs volt) hogyan nyilatkozik a múltjáról, a volt partneréről, a gyereke másik szülőjéről.

Aki elegáns, higgadt, nyugodt, ott talán nem voltak cirkuszok, az érzelmek is helyére kerültek. Nálam pl hatalmas red flag, ha egy férfi a gyereke anyjáról csak mocskolódni bír... viszonylag kevés egyoldalú eset van a párkapcsolatokban. Igenis jellemeznek bennünket a választásaink, a családunk, kapcsolataink, múltunk.

Normális ember normálisan bánik a gyerekével (ennek megfelelően a gyerek sem a kiskirály, sem nincs hatodíziglen rokonoknak minduntalan lepasszolva, hogy anyuka hetente mással legyen szerelmes :D), normális azokkal akiket évekkel/évtizedekkel együtt komoly kapcsolatra VÁLASZTOTT. Kapcsolatot tartani pedig azzal és csak azzal kell a múltból, akivel gyerek köt össze. Nyilván csak ebben a témában.

Nem olyan bonyolult ez :)

Bizonyos életkor felett pedig inkább az a gyakoribb, hogy valakinek a múltjában volt házassag/gyerek, mintsem az, hogy szingliskedett 20 évet :)

#5

Lehet, hogy a nő szarul néz ki, mert alapban megviselte az élet, de a férfioldalon sem csupa Adoniszből áll a világ, zömében gyerektartással megtűzdelve, lehetőleg albérletben tengődve.

Így én azt mondanám, hogy inkább az igényeket a férfiak igazítsák a saját külsejükhöz és mindennemű lehetőségeikhez, máris boldogabbak lesznek!

Nálunk nincs képben apa, sok dologban könnyebb(nincs veszekedés, féltékenység, versengés, a gyereknél sem), sok dologban nehezebb(nincs szabadidő, gyerek férfiakhoz való hozzáállása, nincs mentőöv, ha rosszul sül el valami, frusztráltabb vagyok, mert csak én szeretem a gyerekemet, ezért jobban egymásra vagyunk hangolva és nehezebben engedek másokat közel magamhoz)

Nem lehet ezt így belőni, jobb is, rosszabb is bizonyos mértékben.

A gyerek szempontjából ha nem vered és nem alázod, inkább maradj az életében!