Srácok, válságban élő "fajtársatoknak" válaszolnátok,22-28 év közöttiek válasza érdekelne főként?

Sziasztok!

Próbálom összefoglalni, akit pedig érdekel az úgyis ír, vagy kérdez.

Fiatalkortól kezdve kiközösített vagyok, sosem voltak barátok, ezért nem fejlődtek bennem ki szociális készségek, olyanok ,amik alapok lennének.

Végül egyetlen egy személy mentette meg az életemet képletesen szólva, életem szerelme, gyermekem anyja, feleségem.

Tehát elvileg minden a legeslegnagyobb rendben az életemben, és tényleg semmit nem változtatnék a mostani dolgokon, a házasságon, a monogámián, meg ilyesmiken.

Hogy mit is akarok ebből kihozni? Nem lelem önmagam, nem is tudom ki vagyok. Barátokra vágyom, és ilyesmik. Barátokra, de nem tudom van-e jogom hozzá, magára hagyni a családot akár prá órara is.

Miért a kategória? Nos mert nekem ez, a szexualitás annyira részem ,mint másnak mondjuk a videójtékok szeretete, vagy a légzés. Beszélgetni róla, meg ilyenek alapok, stb.

Zakkant vagyok, nem hétköznapi, és nem találom önmagam... Asszem kissé válságban vagyok, és semmi tanácsot nem tud adni senki...

és 26 éves vagyok... korai az a burn out... főleg, hogy igazából nem volt "burn in" sem..