Jogos, hogy anyukám így ellenzi azt, hogy a barátom nálunk aludjon?

én 17 vagyok, igazából nemsoká 18, ő 24, egy éve már, hogy ismerjük egymást és azóta hetente vagy kéthetente találkozunk félúton, Veszprémben.

csak háromszor voltam körülbelül nála, egyedül él,én viszont a családommal vidéken.

és hát szeretnénk több időt együtt tölteni, mert az utóbbi időben, télen ez nehéz volt.

hideg volt, hamar sötétedett, körülményes volt utazni, nem tudtunk olyan rendszerességgel találkozni és tényleg nemigen volt intim szféránk. (még nem szexeltünk)

igazából ő már ősszel kezdte ezt a gondolatot felhozni, hogy ha egy éjszakát némely hétvégente eltölthetnénk együtt, vagy nála vagy nálunk, úgy egyszerűsítené a helyzetünket. én akkor még vonakodtam, mert féltem az egész helyzettől, tudtam, hogy otthon ebből gondok lesznek.

és mostanra érett meg bennem is, hogy itt az ideje már ennek, mert szeretném, és úgy érzem, hogy nem egy nagy kérés.

de anya szörnyű balhét képes lecsapni így, hogy most héten előálltam az ötletemmel.

én ezt nehezen bírom.

mindig, minden egyes alkalommal, amikor hozzá mentem, amikor találkoztunk ez a rosszallás fogadott tőle.

maradibb gondolkodású, arra hivatkozik, hogy neki ezt biztos nem engedték volna meg ennyi idősen, de nem is volt neki mersze persze ilyet kérni.

a legrosszabbat feltételezi a barátomról is, úgy érzi jobban belelát a helyzetembe, mint én magam. igyekszem nem beavatni semmibe sem, mert amit meg is tud is egyből felhasználja, nem a bizalmasom a reakciói miatt.

pl, volt egy mélypontunk nemrég és egészen elválósra sikeredett, volt sírás, búcsú, hazaérvén persze látta anya rajtam, hogy valami nem oké és kénytelen voltam elmesélni átfogóan, hogy kikezdett rajtunk a távolság.

nahát ő most ezt totálisan felhasználja ellenem az ittalvás megelőzésére.

egyébként a barátom értelmes, rendes ember, dolgozik, egyetemre jár, teszi a dolgát.

bemutattam már itthon nyáron (azóta volt is már itt egykétszer) tényleg csak jó vélemény formálódhatott róla.

szeret engem, tényleg.

apa egyébként toleránsabb, vele könnyebben megbeszélem az ilyeneket, ő rábólintott.

tudom, hogy féltenek, meg hogy jót akar anya is, vagyhát azthiszi hogy jót tesz.

de már elfáradok az egészben, félek kérni.

én már nem tudom egyébként, hogy most kire hallgassak, mit csináljak, hogy működjön a párkapcsolatom és a szüleimmel se legyen konfliktusom.

a barátom nem erőltet semmit, a szexet meg főleg nem, de érzem, hogy hiányol, én is hiányolom, nem egy ideális állapot ez.

az ittalvásának egyedüli funkciója az lenne, hogy több időt töltsünk együtt. amúgy sem minden héten tövényszerűen jönne, csak jó lenne, ha fennállna, mint lehetőség ez az egész.

ha végzek a sulival én felmennék továbbtanulni hozzá, szóval egyszerűsödne, csak ugye az még arrább van egy évvel.

úgyhogy most tök kellemetlenül érzem magam.

mi a véleményetek? ti mit enegdnétek meg?