Az egész általános iskola első részében pici és visszahúzódó voltam, most már megnőttem, de lehet, hogy ez az időszak meghatározó volt az önértékelésem számára? Mert még nem volt partnerem 26f

Tehát megnőttél, de még mindig az általánosba jársz. Rossz előjel ez számodra.

Megkeresed, vagy a háziorvosodtól megkérdezed, hol van a lakóhelyedhez legközelebbi pszichoterápiás rendelő, bejelentkezel, elmondod, mi a problémád, miért szeretnél járni, és hogy csoportterápiára, a többi meg megy majd, mint a karikacsapás. Hajrá!

Nagyon jó lehet ez a csoportterápia :) Közben ismerkedsz is. Gondolom nem is olyan drága mint ha csak veled foglalkozik egy pszichológus, hanem mondjuk 15 emberrel.

Hát ha ez vigasztal, igen, van ilyen. Én pl. sovány és szódásszifon pápaszemes voltam csálé fogakkal, mindezt lányban. 25 éves koromig nem volt senkim, akkor is csak azért, mert életemben először rám hajtott valaki, akit nem szerettem, nem is vonzott, de azt gondoltam, én úgyse leszek soha viszonzottan szerelmes már és soha nem fogok kelleni senkinek, aki nekem igen. Aztán sok víz lefolyt a Dunán, 16 éves korom óta kontaktlencsém van, 30 körül a fogaimat is sikerült rendbe tenni, aztán feljött rám 7-8 kg. Mire 40 éves lettem, eljutottam odáig, hogy már tényleg egész szépnek látom magam. Csak egy példa: annyira véznák voltak a lábaim, hogy 11 éves korom óta nadrágban járok, utáltam a lábaimat. Mostanában, 40 körül néha rácsodálkozok, hogy jé, ezek már nem azok a pálcikák, de az a helyzet, hogy képtelen vagyok elfogadni őket teljesen. Csak úgy tudok szoknyát felvenni, ha nejlonharisnya van rajtam. Kb. kocsányon lóg a pasik szeme, de még mindig nem merném harisnya nélkül mutogatni. Strandon 20 éve nem voltam, akkor is csak tévedésből. De már nem látom magam akkor se bányarémnek. Van már elég önbizalmam, annyi mindenképp, amennyi a párkapcsolathoz kell.