Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért tud még mindig fájni, majdnem 6 év után?
Volt egy lány, fiatal volt nagyon hozzám; másfél évet voltunk együtt.
Nem fogom fényezni magam, sajnos csúnya dolgokkal voltam megvádolva akkoriban (nemi erőszakkal, ami nem volt igaz, mára már mindenki tudja), csak akkoriba ez a lány apjának a fülébe jutott ez a pletyka.
Rendőrségi ügy nem lett csinálva belőle, viszont bár lett volna, mert akkor nem aláztak volna meg évekig.
Egyszerűen a gyűlölködés miatt nagyon nem voltam a toppon és sehova nem mertem menni. Még dolgozni se voltam. Vágytam volna valakire, de igazából e felé se mertem nyitni ezek miatt.
Végül 2013-ba össze jöttem egy fiatal lánnyal.
Másfél évig voltunk együtt, első kapcsolatom volt mondhatni, azért mondom így, mert itt történt életembe először szex. Nagyon ragaszkodtam hozzá, talán túlságosan is betegesen.
Azt szerettem, hogy mindig itt volt. Viszont nem mertem vele menni semerre, és mivel mindenki bántott, csesztetett, idiótán viselkedtem vele, volt, hogy kiabáltam. De soha nem ütöttem meg és nem emeltem rá kezet! Tudom, hogy nem voltam normális és tudom, hogy megérdemlem, hogy ott hagyott végül, az anyukája halála után. Az apjához került és eltiltotta tőlem.
Ahhoz képest, hogy másfél évig együtt voltunk, minden napi szinten, nagyon könnyen túl tette magát rajtam. Elég hamar elkezdett pasizni és le is feküdt másokkal. Első voltam neki az életében.
Többé nem is volt senkim azóta. Nem volt barátnőm. És eltelt már 6 év majdnem.
Nem kellene már vissza, mert egy utolsó ribinek tartom, hallottam srácoktól, innen onnan pletykákat, hogy fél város lekurta már, nem egy pasiját megcsalta. Sulit nem fejezte be, ott van 8 általánossal. Nem dolgozik, nem csinál szart se.
Nem szoktam nézni a facebookját, nem érdekel. Az se érdekel, hogy kivel van, még ha tudom, látásból ismerem.
Viszont ma belefutottam 2x is, egyszer kocsiból láttam, másodiknál motorral voltam és egy sráccal volt. És azóta elég sokat jár a fejembe megint.
Komolyan mondom, viccen kívül, 6 év után, ha elébem raknának 200000 embert, én a 200000 emberből is felismerném egyből. Sokszor volt, hogy elég volt hátulról meglátnom, és arc nélkül felismertem messziről.
Nem sok életkedvem van. Mert hibásnak érzem magam a történtekért. Továbbá úgy érzem, már nem leszek boldog soha. Úgy ahogy ő, én már nem leszek. Ott vigyorgott a srác oldalán is.
32 vagyok amúgy.
Max annyit hozzá teszek, hogy 3 és fél évvel később egyszer megkeresett: még 2018 január 2.-án.
2 reggelt beszéltem vele, nem túl sokat.
Azt írta, hogy elfelejthetnénk a múltat, ami történt és lehetnénk barátok. De mivel soha nem tudtam neki megbocsájtani, közöltem vele, hogy nem akarom, hogy az életem része legyen bármilyen formában is újra.
válasza:
válasza:Az első szexed volt. Az els kapcsolatod. Túlidealizálod a lányt, a múltat, annak ellenére, hogy úgy tudod, egy tibanc lett.
Te nem őt szerered, hanem egy ikont, egy kéoet. Romantikus lovagregénY.
Lépj ki a valóságba, barátkozzák, s majd jön egy lány, s azt sem tudod majd, hogy az a másik volt valaha.
Nem ikonizálom túl. Nem is tetszik már mint nő. De talán a gondolat miatt se, hogy már lekeféltette magát ki tudja hány pasival.
Nem szeretem, nem is láttam már jó ideje. Piszok ritkán futok bele. Hála az égnek. 6 év után hülyeség lenne azt mondani, hogy éreznék még bármit is.
Nem tudom, csak fáj, hogy sosem jelentettem ugyan azt neki, mint ő nekem. És rossz látni.
Jó lenne ha találnék valakit igen, biztos segítene. De nem vagyok egy jó pasi és engem a nők nem vesznek észre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!