Neked mennyire tetszik, ha a másik nagyon alaposan kiismer?

Egy kapcsolat máshogy nem működik. Annyira de annyira megkönnyíti az egészet ha megfelelően ismeritek egymást. Én is egy nézéséből tudom a páromról, hogy mit gondol, ő is rólam. Mindig tudjuk, hogy mit fog lépni a másik egy adott szituációban. Magunkat is nagyon jól ismerjük a hibáinkkal együtt, tehát nem tud olyat mondani ami új vagy ami bántó lenne.

Úgy gondolom, hogy ez leginkább azokat zavarja akik nagyon rejtegetni akarják maguk előtt is, hogy milyen emberek. Aki teljesen más képet akar magáról festeni mint amilyen valójában. Engem egyedül az ilyen emberek nem szoktak szeretni mert bárkiről megmondom 10 mondat után, hogy milyen ember, ez a "hatodik érzékem" és nem emlékszem, hogy tévedtem volna bármikor is. Így nyilván nem passzolnék olyan emberrel aki mást akar mutatni mint aki. Messziről kiszúrom ő meg utálná, hogy az igazi énjét látom. Hogy mindig meg tudom mondani, hogy mit miért tesz valójában.

11: igen, egy kapcsolat. De nem egy olyan helyzet, ahol két illető egymással szemben épp csak a benyomásformálásnál tart és nem párja egymásnak. Egy idegentől az ilyesmi, főleg ha kéretlen, jóformán szellemi megerőszakolásnak hat. És semmiképpen sem kölcsönös. Egy kapcsolatban is akkor ér valamit, ha kölcsönös.

És egy ilyen viselkedés (kérés nélkül elemezgetés) még szakavatott számára is morális probléma.

Ha nem kielemzésről, meg ha alapvetően jószándékú közeledésről van szó, ami nem félreelemzés, meg "szerintem", akkor nekem kifejezetten imponál. Egyrészt, mert odafigyel rám, másrészt mert van annyi érzelmi intelligenciája, hogy ezeket a dolgokat meglássa.

Azt hiszem, eddig két olyan ember van az életemben, aki szinte pontosan olyannak lát, amilyen vagyok, és ijesztően jól ismer/rámérez (és természetesen nem él vissza vele). Jó érzés.