Ti mit éreznétek ilyenkor vagy csak én vagyok túl érzékeny?

Én a párom akkor mutattam be otthon, miután megkérte a kezem. Fel sem merült, hogy hamarabb hazavigyem. Nem azért, mert nem gondoltam vele komolyan meg szégyelltem volna (együtt éltünk már addigra, most meg már házasok vagyunk és gyerekünk van, szóval ez nem érv), hanem mert eleve borzasztó viszonyom van a szüleimmel, akiket nem avatok be az életembe a kötelező minimumnál jobban, és ezt ők is támogatják. Még kamaszként - 17 évesen - voltak ilyen ábrándjaim, hogy az akkori nagy szerelmem fél év után hazavigyem bemutatni, apám kijelentette, hogy eszembe ne jusson, ő nem kíváncsi rá, majd ha ott tartunk, hogy házasságról van szó meg lánykérésről, akkor esetleg lehet róla szó. Konkrétan a nevére sem voltak kíváncsiak. Ilyen közegbe nyilván nem vittem senkit.

Annyi különbség, hogy én ezt kendőzetlenül előadtam a pasiknak is, szóval nem volt gond belőle, hogy agyaltak a miérteken. Szerintem érdemes rákérdezned a párodnál, szerintem ez nem nyomulás, csak egyszerű kíváncsiság, hiszen ha te már bemutattad meg hozzátok jártok esetleg, akkor akár jogos lehet a kérdés, hogy neki vannak-e ilyen szándékai, ha nem, akkor annak van-e valami különösebb oka. Jobb ez, mintha azon aggódnál, hogy vajon komolyan gondolja-e vagy szégyell téged. Ha meg emiatt úgy érzi, hogy túl nyomulós és túl érzékeny vagy, akkor jobb is, hogy ezt letisztázzátok, még a legelején, legalább nem pazaroltok egymásra túl sok időt.