Aszexuálisként hogy telnek a napjaid?

1, Ugyanúgy, mint eddig: munka, olvasás, netezés. néha tanulás;

4, De, simán lehet-tud depis lenni az ember, de többnyire más miatt;

5, Már nem b×tatnak miatta, elfogadták, hogy ez van;

6, Engem max. a női lábfejek vonzanak, egyéb testiség nem, mert a, az ember nem más, mint egy két lábon járó xargyár, b, minden ember ugyanolyan. Eleinte ízgalmas, mert új, de hamar meg lehet szokni őket. Meg hát látom, hogy milyenek a mai kapcsolatok, így durva az egész.

Nem jól. Lelkileg vágyom egy társra, simán tudnék is szerezni, mert nem vagyok rosszképű és magas presztízsű állásom is van, szóval mozgolódnak körülöttem nők. De nem vágyódom a testiségre, egyszerűen nem. Ezért az elhúzódó randik vége általában az, hogy ignoráljuk egymást az illetővel. Akkor szomorú vagyok, mert amikor eltávolodunk, újra el tudnám képzelni. És ha esetleg újra közelebb kerülünk, ismét elmarom magamtól.

Szóval nem érzelmeim nincsenek, hanem együttlétre igényem.

Lehet, vannak akik abban élnek. Én nem, és tökéletesen megvagyok így. Ha párkapcsolatban lennék is egyedül feküdnék le mert utálok egy ágyban aludni másokkal :D

Dehogynem tudok. Ha nincs társaságom (barátaim, család, mert nem csak a párod lehet a társaságod) magányok leszek. A depresszió meg nem csak a párkapcsolat hiányától alakulhat ki, ajánlom olvass utána a témának.

Szüleim nem tudják, barátaim kifiguráznak.

Nem egy határozott pillanat volt, amikor jött a felismerés. Mindig tudtam, csak nem volt szavam rá. Egész tini koromban nem értettem se a szerelmet, se a szexet, képtelen voltam elképzelni, hogy én bárki iránt is vonzódjak, nem értettem a barátaim mit esznek a fiúkon/lányokon. Aztán olvastam az aszexualitásról konstatáltam magamban hogy "huh, lehet, hogy az vagyok" aztán elfelejtettem. Aztán később megint gondolkoztam és akkor már biztosra mondtam, hogy az vagyok. Elmondtam haverjaimnak, kiröhögtek, aztán éltem tovább az életem.

Egyrészt aszexuálisként is lehet párkapcsolatban élni. A szex egy tevékenység, tulajdonképpen hobbi, amit a legtöbb ember szeret a párjával együtt csinálni, de vannak, akik nem, ős ők csinálnak helyette más dolgokat együtt.

Másrészt nem mindenki szeretne párkapcsolatban élni, és aki nem szeretne, annál pont hogy a párkapcsolatban élés növelné a depresszió kockázatát. Vannak, akik párkapcsolat nélkül tudnak kiteljesedni és így kényelmes nekik. Ezért nem kell sajnálni azokat, akiknek évek óta nincs párjuk vagy esetleg soha nem is volt, és ezen nem is szeretnének változtatni.

Harmadrészt párkapcsolatban élők is tudnak depressziósok lenni, akkor is, ha egyébként szeretik a párjukat és nem szeretnének egyedül élni. A depresszió ugyanis egy betegség, és az, hogy párkapcsolatban vagy, nem tesz rá immúnissá. A szexuális irányultságodnak pedig semmilyen befolyása nincs rá. Kivéve ha a környezeted kiközösít az irányultságod miatt. A heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultság önmagában nem, de az elfogadás hiánya és a kirekesztés növelheti a depresszió kockázatát.