Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennek vége van? Vagy akár egy pici esély lehet még?
Figyelt kérdés
Nem tom mi lett vm 1 hónap alatt mi történhetet,de még nem történt vm ilyen.voltak már pasijaim de senkinél nem éreztem ezt.soha.már több mint egy hónapja vége lett a kapcsolatomnak de még mindig rettenetesen hiányzik és nem tudom őt elfelejteni anyyira boldog voltam vele..minden nap eszembe jut minden nap gondolok rá..annyira szeretnék újra vele lenni..de sajnos nem sok esélyt lát rá senki és az agyamban én is tudom h mi is a helyzet mivel minden jel arra utal h ő már nem akarja ezt a kapcsolatot:mikor elváltunk egymástól akk azt mondta h majd talizhatunk még meg lehet fel fog hivni de azóta sem...én kerestem párszor és akkor épp aztmondta h szokott ő is rám gondolni..meg megint azt mondta talizzunk majd..és besz..de semmi..azért lett vége mert pénzgondjai is vannak meg nem tudnánk annyit talizni a nyáron mert megy másik városba..tudom és mindneki ezt mondja h ha akarna akk megpróbálna vmit ez ellen tenni.ami ugye még egy jel h nem épp akarja ezt a kapcsit.én ezt mind tudom de egyszerűen nem megy ki a a fejemből.eljárok mostanában bulizni.ott akkor jol érzem magam d eutána megint nagyon rossz..más pasikkal meg csak haverkodni tdok elvagyok velük is meg mikor barátaimmal vok.de utána minden ugyanolyan..nem tudok senkivel összejönni..rá várok h hátha és nagyon annyira reménykedem még..2010. júl. 20. 20:39
1/4 anonim válasza:
szegénykém! :( sajnállak nagyon... de többmilliárd ember élt már ilyet át mióta létezik a világ :) és énis most épp iyet élek át... tudom sovány vígasz de nem vagy egyedül
2/4 anonim válasza:
Hát nem tudom...én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni.Majdnem 19 éves voltam, mikor összejöttem a párommal, Ő volt az egyetlen, akivel le is feküdtem.(talán ezért ragaszkodtam hozzá nagyon).Szakítottunk, nem tudtunk találkozni, mivel Ő már dolgozott, én pedig szintén dolgoztam(nyári munka).Onnantól kezdve nem is beszéltünk, majd beled*glöttem a hiányába, bármit megadtam volna, hogy kibéküljünk, de nem láttam rá esélyt, nem is erőltettem.Születésnapjára küldtem neki egy smst, újra felvettük a kapcsolatot, 5 és fél hónap után kibékültünk, azóta is együtt vagyunk, van egy 3 éves kislányunk, és a legnagyobb boldogságban élünk!Szoktunk beszélgetni a külön töltött időről, egyszerűen csak megijedt az érzéstől, hogy szerelmes, utána meg már azt hitte biztos van valakim...Szóval esély van a békülésre...
3/4 anonim válasza:
Szia. Én most ugyan ebben a helyzetben vagyok. Én is majdmeghalok a hiánytól és nagyon szeretem. Elmondása szerint ő is szeret engem de az utóbbi időkben sokat veszekedtünk így szakított. Nekem is nagyon fáj de nem eröltetem és várok rá egy darabig. Adni kell pár hónapot és lehet megint össze jövünk. az is lehet hogy nem de ezt a sors dönti el. Ha szeret a barátod akkor lehet pár hónap múlva könyörögni fog az ajtód előtt. Az a lényeg hogy ne lássa rajtad hogy mennyire szenvedsz egy kicsit hanyagoljátok egymást és ő is ráfog jönni hogy nem tud nélküled élni. Tudom hogy nehéz úgy tenni mintha nem érdekelne és nem foglalkozni vele de meg kell próbálni mert ha megfojtod a szerelmeddel akkor csak mégjobban eltávolodik tőled. Remélem segítettem sok sikert
4/4 A kérdező kommentje:
köszönöm :)
2010. júl. 23. 00:17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!