Miért félek ennyire a magánytól?

Ott kezdeném, hogy már az iskolában is egyedül voltam, nem igazán voltak barátaim, de olyanok voltak akik kigúnyoltak. Párkapcsolataim szintén nem sikerülnek jól, pedig nem akaszkodok senkire. Épp ellenkezőleg mindig a volt barátom írt nekem, ő keresett jobban. De olyan volt hogy találkozót nem mondtam le, mert féltem nehogy megharagudjon. De hazudott is nekem sok mindenben. Aztán ezzel nem is értem el semmit, mert mégis szakított velem.

Neki olyan szerencsét ad az élet, hogy a karácsonyt se fogja egyedül tölteni, mert van barátnője, míg én sajnos egyedül fogom tölteni. Irigykedem is a barátnőre, mert vele biztos jobban bánik, mint velem, mert ő egy tanult, diplomás nő velem ellentétben.

Félek hogy örök életemben egyedül leszek, és soha nem lesz az életemben senki, aki szeretne, és akire számíthatok.