Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik egész nap facebookon és instagramon lógnak, azok mit remélnek az élettől?
Látom az ismerősöket is hogy amikor fellépek fb-ra állandóan elérhetőek, posztolgatnak, nem tudom dolgoznak e vagy ennyire laza a munkájuk hogy facebookozásért is jár fizetés?
Az ilyen mikor megy közösségbe, vagy ki se lép a szobából? És akkor csodálkoznak hogy nincs nő meg férfi. Párt csak úgy lehet találni ha jön megy az ember, egész nap netezve nincs rá sok esély.
Szeretnék én is olyan munkát hogy egész nap facebookozás.
Unjak magukat. Tehat ha dolgoznak valoban laza a munkajuk, ha otthon gyeeket nevelnek, akkor valahova leteszik a gyereket mert elvan...ejjel meg nem.birak aludni es azert van idejuk font logni.
Van egy baratnos anyuka, aki folyton posztolgat. Tudom nagyon elfoglalt (lenne), de akarmit csinal fel szemmel a telefonon log es esszel esz nelkul oszt meg dolgokat es villammkent gepel. Es teny az is, hogy amikor megis a gyerekevel mar muszaj foglalkoznia akkor viszont hirtelen akar 20 perce nem elerheto...vagy egy oraja, olyankor mar nagy baj van nala.
Es ez sajnos nem vicc.
En munkahelyrol nagyon ritkan fb-ztem es csak a sajat mobilomrol es tenyleg akkor volt ra idom, ha lazabb volt a napom. Ezzel szemben kollegak, akiknek alig volt munkajuk orakat fbztek. Aztan egyszer megunta a fonokseg es elkezdte leszidni oket, egy ket embert meg kipenderitettek es egy honapra az fbt a munkahely rendszergazdai valahogy blokkoltak (erdekes mod azoknal, akik elotte sokat fbztek, mig masok siman be tudtak lepni a mukahelyi geprol is...big brother figyelt am rendesen).
Nekem a bölcsiben a kolléganőm volt olyan, hogy úgy körtáncolt a gyerekekkel, hogy egyik kezében folyton a telefont tartotta. Kérdeztem is tőle viccesen, hogy talán a kézműves foglalkozás alatt oda ragadt? De nem esett le neki.
De kint az udvaron is folyton azt nyomta.
Egy időben, még a farmville csúcskorában én is durván rá voltam függve.
Ott szakadt el a cérna, amikor a barátaimmal a Velencei tó mellett néztük (volna) a naplementét, de helyette azon nyavalyogtunk, hogy elrohad a kukorica meg a nem tudom mi... Én akkor sokalltam be.
Azóta sem szoktam vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!