HA nem lenne gondod az ismerkedéssel, akkor komoly kapcsolatba kezdenél egy aranyos, kedves férfival, aki a tenyerén hordozna. De külsőben annyira nem tetszik? Vagy esetleg várnál a "megfelelőre"?

Fiatal vagy?? Mert ha igen akkor elötted az élet ha már elmúlottál 30 akkor nem várnék.

A belső értékek fontosak! Ha ápolt, igényes, nem érdekelne hogy külsőre nem tetszik annyira.

Az ilyen "aranyos-kedves" fiu inkább mások szerint az. Neked valószínű nem tetszik, ezért inkább ne ámítsd se magad, se pedig őt.

Azzal semmit sem veszithetsz, ha megismered. Lehet, hogy kozben a vonzalom is kialakul, de ha nem, attol meg baratnak jo.

A szépség relatív. Ha belül tökéletes, idővel megszépül a szememben.

Én belekezdtem. De nem ment. Mintha az én történetemet írtad volna le, szó szerint ugyanaz volt a helyzet. Ámítottam magam, hogy nagyon előzékeny, rendkívül kedves, és mindenki jó véleménnyel van róla, mert igazi úriember, de ami nem jön magától azt nem lehet erőltetni úgy, hogy jó vége legyen... Akárhányszor ránéztem nem éreztem semmi vonzást, olyan volt, mintha egy baráttal kellene kikényszerítsek egy csókot. Nagyon tiszteltem, mint embert, de sajnos nem működött a dolog... Barátként váltunk el, bár nem tudom, hogy ő mit érzett azután.

Utolsó vagyok: nem bántam, hogy nem tartottam ki mellette (mert maradhattam volna erőltetett érzelmekkel), hiszen nemsokára összehozott a sors a párommal :)

A kedvesség önmagában nem elég a szerelemhez.