Nők, számotokra milyen az ideális nő?

Számomra:

Anyagilag független, el tudja magát tartani ✅

Van saját otthona, nem függ senkitől és letett legalább egy normális végzettséget az asztalra ✅

Házias, tisztaságban él, tud magára főzni ✅

Kiáll magáért, nem tűri el azt, ha nem korrektek vele ✅

Korrekt, amit megígér, azt tartani tudja, következetes, ragaszkodik az elhatározásaihoz ✅

Nem fogja a menstruációjára, hogy egy nyomorult hangulatember ✅

Nem kövér, de szép, formás alakja van, kerek fenék és cicik, izmos lábak, lapos has ✅ (kivéve hogy mellem nincs)

Szép, hosszú haj, normális, természetes szemöldök ✅

Minimális sminkkel is vállalható a feje, nem ken magára 5 kiló kencét és nem vesz fel 6 kiló ékszert ✅

Nem hagyja el magát, nem igénytelen ✅

Szereti a szoknyát, a magassarkút, a parfümöket ❌ (ez nem én vagyok :D)

Szereti a gyerekeket, állatokat ❔ (nem szeretem a gyerekeket és a macskák meg bunkók)

Akar családot ❌ (az utolsó dolog, amire vágynék, hogy anya legyek)

Kedves, törődő, gyengéd ❌ (ez sem én vagyok, aki nem jelent nekem már valamit vagy nem garantál az életemben valamit, azt magasról lesza...)

Bevállalós, szexis ❌ (ez sem vagyok, nagyon sok dolog nekem nem fér bele)

Törékeny ❌ (170 centi vagyok. Már itt bukott a sztori)

Szerintem tettem azért, hogy jó nő legyek, de az ideális nő úgy gondolom, sokak szemében egy rettenetesen elfogadó, gondoskodó, gyengédebb és gyengébb karakter.. Nekem ez sosem ment, sosem volt az én szerepem. Mindig én voltam a vagány csaj, nagy szájjal, akinek nincs bizony mindenkihez türelme. Pocsék anya lennék és pocsék feleség leszek, akkor is, ha a párom váltig állítja, hogy utóbbi nem igaz.

Én nem válaszolok, mert akármit írok, csak a savat kapom, bármit mondok, hazudok, csak szopni tudok, nincs igazam, hülye vagyok.

És a kommented alapján erre vársz, és bajod van, hogy nem tudsz kibe belekötni.

"amikor halvány gőze nincs a többségnek arról, hogy milyenné szeretne válni."

Vagy csak nem itt akarja megosztani.

"És mi a fenére jó az egész öntudatosságod, ha nem akarsz gyereket?"

Nem nekem szólt, de undorító kötözködés.

"akik ilyen szövegekkel zsaroltak és aláztak téged"

Ez te vagy meg itt a haverjaid.

"vélhetően a nőiességedet is elveszítetted"

Válasz provokáló komment/elképzelt sérelem.

Köszönöm, tökéletesen illusztráltad, amiről beszélek.

5: az ember nem élhet le kiszolgáltatottságbam egy egész életet. :) Én őszintén remélem, hogy a párommal ez jól fog elsülni, de nincsenek illúzióim. Végignéztem pár válást a mocskos anyagiakkal együtt, beleértve a szüleimét is. Én nem akarom ezt csinálni. Ami az enyém, az az enyém, ami az övé, az az övé, ne azért maradjunk egymás mellett, mert nincs hova mennünk vagy mert a másik nélkül anyagi értelemben nélkülöznénk. Szerintem tartson minket össze a szeretet és a tisztesség, ne a "muszáj" vagy a kötelesség. És közös jövőt így is lehet építeni, amellett, hogy megvannak a dolgaim és állom a magam oldalát, nagyon szeretek neki adni, de azt úgy adom, hogy soha többet nem kérem vissza, a kapcsolat végén sem. Most is közös dolgokra gyűjtünk, de már a létbizonytalanságunk felett és azáltal, hogy mindketten annyit érünk anyagilag, mint két teljes értékű, független ember, együtt már megcélozhatjuk a luxus kategóriát is. És itt jön be az, hogy egy kapcsolat inkább adjon pluszt, minthogy a mínuszból húzzon fel. Sosem voltam az a felkapaszkodós típus, az, hogy nekem oké legyen az életem, csak rajtam múlik. Az, hogy mennyire lesz király, azokon is, akiket beengedek az életembe. :)

A másik kérdésre pedig az a válasz, hogy inkább csinálok csomó olyan dolgot, amiben jó vagyok, beleteszem a szívem, de nem olyan nagy nemes tett, minthogy egy dolgot csináljak, amiben pocsék vagyok és amihez semmi kedvem nincs. Az, hogy nekem gyerekem lesz, nem tudom kinek jó. A bolygónak annyira nem, ökológiailag biztosan, meg ha nem megfelelő emberek között nő fel, maximális odafigyelésben és szeretetben, akkor a többi embernek sem. Az ilyen féliglelkes-szülők miatt van annyi sérült gyerek. Én nem akarok kiadni egy ilyen életet a kezeim közül, mert lekarmolnám magam, hogy mit csináltam 15-20 év munkájaként. Mert egy gyerek annyi évben is és millióban is, ha az ember normális életet szán neki. Neki nem lehet jó, mert amíg nem fogant meg, nincs olyan, hogy neki mi a jó. Az élet is csak annak lehet jó bármilyen szinten, aki nem halott, nem annak, aki soha nem is létezett. És nekem meg aztán végképp nem lenne jó, mert nem akartam és szerintem rámenne minden, amit viszont nagyon is akartam. A páromnak sem lenne jó, mert sosem lenne rá annyi időm és nem mellesleg ő sem akar gyereket. Tehát az, hogy kifejezetten nekem gyerekem lesz, senkinek sem jó. Ami meg helyette van, azok között meg akad azért olyan, ami nem csak nekem jó, hanem a szeretteimnek vagy akár a komplett társadalomnak is. Én igyekszem nem csak szívni előletek a levegőt, és hiszem, hogy ezt jobban csinálom, mint amit anyaszerepben rittyentenék.