Mennyire normális hogy sosincs velünk?

Párom rengeteget dolgozik, hétfőtől szombatig szinte nem is látom, este 9 után ér haza. Vasárnap van mikor otthon van, van hogy akkor is elmegy. Addig oké higy jólétet akar teremteni, de ez a családunk rovására megy. A lányunk teljesen kezd elhidegülni tőle, és mikor ezt megemlítettem neki teljesen felháborodott, hogy nem becsülöm a jót, és értékeljem hogy ennyit dolgozik. Én is dolgozom, annyit nem keresek mint ő ez igaz, de nem is kell nekem pompás élet. Hogy értessem meg vele hogy ha nem változtat akkor el fogom őt hagyni? Mondtam neki hogy lassan én is kezdek elhidegülni tőle, de neki a munka az első. Lehet ezzel valamit kezdeni ha ennyire önfejű, és nem érti meg hogy egy kicsit velünk is kéne foglalkoznia? Vasárnapra is megfőztem az ebédet hogy együtt együnk legalább, és annyira nem méltatott minket hogy letegye a telefonját és kijöjjön hozzánk enni. Kezdek teljesen tanácstalan lenni.