Létezik ilyen? Csinált ilyet valaki?

Van olyan, hogy szakítani kell ahhoz, hogy két ember rájöjjön kell nekik a másik? Vagy hogy jó-e a másikkal vagy egyedül kell lenni?

Mostanába veszekedtünk a párommal többet és úgy sejtem, szakítani kell ahhoz, hogy rájöjjünk együtt akarunk-e lenni. Ha külön leszünk, akkor derül ki, hogy hiányzik-e a másik, amikor napokig, hetekig nincs, kiderül, hogy a körülmények ellenére (sajnos sok minden ezen múlik, betegség, sok munka, szülők) szeretjük-e egymást, mert ez csak átmeneti rossz állapot volt vagy tényleg nem akarjuk a másikat.

Azért gondolok a szakításra, mert ha beszélünk, akkor minden nap felhúzzuk magunkat valamin és összeveszünk. Napi 2x beszélünk, egyik alkalommal minden rendben, a másik alkalommal már totál nem. A szünet meg olyan, hogy ott szerintem benne van a remény, hogy helyrejön, ezért az ember nem biztos, hogy annyira komolyan veszi, vagy tesz érte erőfeszítéseket vagy annyira átgondolja, mert lehet hamis illúziói is vannak.

Nagyon rosszul látom?

Ha ez merül fel bennem, az már veszett ügy?

Vagy ha szeretjük mégis egymást, akkor úgyis kiderül, mert nem bírjuk egymás nélkül?