Mit gondoltok az exem viselkedéséről?

Tudom, hogy már ex és így mindegy - viszont szakítások után szeretem átgondolni a dolgokat, leszűrni a tanulságot, hogy legközelebb mit csináljak máshogy. A helyzet a következő.

Exemnek 2 baráti társasága volt. Az egyik, egyetemi, fiú-lány vegyes, néha találkoztam velük, de max pár mondat erejéig. A másik, csupa fiú, az egyik tag kivételével nem találkoztam velük.

Én mindig mondtam, hogy szívesen megismerném a barátait, meg ő is mondta, hogy már jó lenne ha találkoznánk. Viszont sosem hívott meg úgy igazán. Illetve a fiú társasághoz 1-2x olyankor hívott, amikor tudta jól előre, hogy nem fogok akkor ráérni, és nem tudom megoldani. Emellett mind olyan program volt, hogy összegyűltek valakinél, és nyomták a PS-t. Egyiknek se volt barátnője, odamentem volna 6 játszó fiú közé és nézhettem volna őket kb. A másik társaságba 1x hívott, amikor valami egyetemi évfolyamtalálkozó valami volt, az évfolyamnak szervezve. Mondtam, hogy nem hiszem, hogy ez lenne az a program, ahova nekem is el kellene mennem. Mondta, hogy bárki mehet - nem is ezzel volt a gond, hanem mégis ez tényleg arról szólt, hogy az a kb 100 ember összejöjjön, nekik volt szervezve az egész, nem azért, hogy én megismerjem ebből azt a 10 embert (és amúgy nem is ment senki külsős). Mondtam, hogy csináljunk valami mást (mindkét társaságra vonatkozik), de nem lett belőle semmi.

A gond a következő volt. Állandóan a fejemhez vágta, hogy én annyira nem vagyok képes, hogy megismerjem a barátait. De amúgy meg nem is igazából hívott el soha. Én mondtam, hogy szívesen megismerem őket - de ne hogy én szervezzem már meg... Én a saját társaságomba többször is hívtam, amikor tudtam hogy ráér. Volt hogy lemondta, volt hogy jött. De mindig én szerveztem le az egészet, vagyis szilvesztert pl közösen, de én hívtam el, hogy szilveszterezik-e velünk (nálunk hagyomány, hogy ez a csapat gyűlik össze évek óta, neki meg nem volt még programja).

Szerintem az is baj volt, hogy én versenyszinten sportolok, ez a társaság is onnan van, mindig edzések, versenyek. De mindig szakítottam exemre időt. Ő meg elég lusta figura volt, semmi sport (ami engem nagyon zavart, de nem tudtam sehogy rávenni, hogy legyen kedve legalább kocogni, biciklizni elmenni), és a fiú haverjai is ilyen punnyadtak voltak, emellett elég ingerszegény életet is éltek...

Na eléggé hosszú regényt írtam, igazából az lenne a kérdésem: szerintetek jogos volt az exemtől, hogy azon veszekedett velem, hogy én nem megyek el megismerni a barátait? Úgy érzem, ezért nem feltétlenül nekem kellett volna többet tenni. Ti mit gondoltok?

Még egy kis kiegészítés: már elég rég volt ez a szakítás, azóta megismertem mást, akivel össze is jöttünk. Nála úgy volt, hogy fogta magát, és meghívott kapásból 2 programra, ami a barátaival volt - sajnos csak az egyikre tudtam elmenni, de így elég hamar megismertem őket. Egy házibuli volt amúgy, nem PS est vagy évfolyamtalálkozó... Én ugyanígy visszahívtam, vagyis a barátnőm hívott magukhoz társasjátékozni és mondta, hogy hozzam el őt is. Igaz, már ismerték egymást korábbról.

23/L

(Az exem egy évvel volt idősebb nálam, a mostani 28 éves.)