Beszélgetés után másnap miért ébredhettem sírva?

9) hát akkor pacsi, mert valaki egyszer azt mondta, aki azért többet beszél vele nálam, hogy azt mondja nem érdeklem... mégis folyton rólam beszél. :/ Legalábbis annál sokkal többet, mintha tényleg nem érdekelném.

Ha belegondolok, ami azt illeti, én is elég sokat, de mentségemre szóljon, sokáig szerettem még, hiányzott, utána viszont tényleg azt hittem, hogy nem érint meg már. Ó, édes Istenem..

Korán? Miért, később talán nem lett volna s🍑ggfej?!

Akartam, tőle, és pont. Túl soká már nem bírtuk volna, nem lehetett később.

10 hónap után korai? Akkor már azt mondom erre, fél év után minden áron tovább lépni volt koraibb.

De most komolyan, tényleg ezen lovagoltok?

Ez drámázás? Nem drámázok, az életem egy dráma.

Egy hónapos a fiunk, apuka még nem látta. Szülés előtti hétvégén találkozunk utoljára, akkor már nem voltunk együtt, persze reméltem, hogy ez csak átmeneti. 2-3 hete már sejtettem, hogy nagy gáz van... Olyan volt a hangulat, mint mielőtt 2 hónapra eltűnt. Már akkor nem volt telefonon elérhető, ki volt kapcsolva. Alig tudtam elérni valahogy, akkor is éreztem, hogy annyira távoli... Múlt pénteken hívott fel egy kocsmából, este 10 előtt, hogy másnap átjön megnézni a fiát. Nem jött. Hívni persze most sem tudom, át van irányítva, azt sem tudom milyen számra.. De neki is mondtam, hogy veszekedni nem akarok. Jöjjön, és beszéljük meg mi van, s mi legyen. Nem is magam miatt, inkább a gyerek miatt. De így?? Én is fura voltam a hormonok miatt, ez biztos. Talán én is eltávolodtam, pont ezután a beszélgetés után az exszel, nem tudom, lehetséges... De elsősorban vele akartam rendezni a dolgokat, még ekkor is, hiába felkavart. Inkább tett sok mindent helyre az a találkozás, hogy meg is kavart, az másodlagos volt.

Most úgy vagyok, hogy ha előkerül, úgy is jó, ha nem, azt is megoldom. Egyedül is helytállok. De azt is elhihetitek, egy baba mellett a szex érdekel most legkevésbé. Az ex karjaiba sem akarok ugrani, ha ő nem jönne vissza. Főleg,mert ha utalgatott meg puhatolózott is, az nem volt, nem lehetett komoly. De addig őszintén hittem, hogy ez már nem számít, de... ha mégis, azt igenis fel kell hozzam magamban, és helyre kell rakjam. Muszáj a kósza gondolataimat és érzéseimet rendeznem, pont azért, mihamarabb, hogy ne később essek emiatt szét, és egy stabil háttér tudjak lenni.

Kicsit zavarosan írtam ezt le, de remélem átjön mit is szeretnék mondani. Nem akarom a fiamat elhanyagolni emiatt, de ha mikor felmerült, "frissen" nem rágom át ezeket, ezek a gondolatok és érzések később felmerülve, egy gyenge pillanatban még megbosszulhatják magukat, mégnagyobb kárt okozva..