Lányok; nök összejönnètek egy vak sráccal aki a szūleivel ès nincs állása?

Kedves Kérdező!

A legtöbb ember valószínűleg egy napot sem bírna ki vakon. Többek között én sem. Már az tiszteletre méltó, hogy egyáltalán bírsz így élni. Elolvastam a válaszokat és teljesen ledöbbentem, hogy egyes emberekben semmi érzés, empátia, tisztelet nem szorult.

Kérdező, egyet tehetsz, keress egy olyan közösséget, ahol családtagként bánnak veled, elfogadnak téged és magadhoz mérten a legjobbat hozod ki magadból. Nem tudom milyenek az otthoni körülményeid, hogy érzed otthon magad.

Írtad, hogy anyukád skizofrén, nos ezt biztosan nem lehet könnyű még családtagként sem tolerálni.

Kitartást kivánok és sok erőt, mert szükség lesz rá.

Lusta meg kifogásokat kereső emberrel nem is vagyok empatikus.

Vegyél példát róluk, ők nem kifogásokat keresnek, hanem megtanultak a nehézségeikkel együtt élni, és kihozni magukból a legtöbbet, a kérdező meg csak hisztizik, elvárásai vannak, de a kisujját sem mozdítja, hogy jobb legyen neki:

[link]

[link]

Beethoven hallássérült volt, és mégis zenélt és zenét szerzett, nem is akármilyeneket.