Miért hiszik sokan, hogy a kapcsolatoknak könnyűnek kéne lenni?

Ha egy kapcsolatért küzdeni kell ott ette meg a fene. Kompromisszumokat kell kötni igen. Nem lehetsz egyénieskedő egy kapcsolatban. Nem lehetsz önző egy kapcsolatban. Az két személyről szól, nem alá-fölé rendeltségű viszony, hanem mellérendeltségi. Neked is adnod, kell és Te is kapsz. De ezt nem szabad elvárni, ennek természetesnek kell lennie (mindkét fél részéről).

Egy kapcsolat nem sima. Össze kell csiszolódni, amitől nem kell félni. Nem adod fel az egyéniségedet emiatt, csak változol. Veszel át tulajdonságokat a párodtól, ahogy Ő is vesz át dolgokat Tőled. Két ember nem fog 100%-osan passzolni egymáshoz. Az csak a tündérmesékben meg a leányregényekben van, hogy a "hozzám illő puzzle darabot találtam meg". Nem. Lesz nézeteltérés, lesz vita - a kérdés, hogyan kezelitek ezt! Nem lehet a pasi uralkodó, ugyanakkor a nő sem hercegnő.

Sajnos ma már túl önzőek az emberek. Mindenki erős egyéniségnek akarja mutatni magát, holott legbelül egy picsogós, hisztis kisgyerekek. Az első nézeteltérés után szakítani akarnak, még ha az abból is van, hogy a másik cukrot tesz a paprikás krumpliban a paradicsommártásba vagy hogy tesz-e vajat a lekváros kenyérre (a lekvár alá ... élőtt természetesen).

Mikor kezdődött? Nem tudom, a 2000-es évek eleje-közepe felé.

Küzdeni, kompromisszumokat kötni minden kapcsolatban kell, a kérdés az, hogy mekkorát. Egy kapcsolat akkor lesz kiegyensúlyozott, ha összeillenek a személyiségek, azonosan gondolkoznak nagyon sok mindenből és nem utolsósorban nagyon jó a szex.

Aki annyira önző, nárciusztikus hogy nem akar semmilyen kompromisszumot kötni, csak azt várja a másik alkalmazkodjon hozzá az megérdemli hogy egyedül maradjon.

Mert egy jó kapcsolat pontosan attól jó, hogy nem kell benne küzdeni vagy komoly kompromisszumokat kötni. Az emberek nagy többsége szörnyen rosszul értelmezi a kompromisszumokat, lemondást jelent nekik a kapcsolat érdekében. Szerintem ahol ilyen van annak már nem sok értelme van. Ha valóban egymáshoz valók vagytok és jó a kapcsolat akkor mindent meg tudtok úgy oldani, hogy senkinek ne kelljen semmiről lemondania. A kompromisszumnak az a lényege, hogy mindkét fél számára elfogadható és kielégítő. Tehát bagatel példával ahelyett, hogy ha az egyik fél csirkét akar enni a másik marhát akkor ahelyett, hogy az egyiket választjátok és a másik beletörődik inkább esztek mind a kettőt.

De ahogy előttem is írták nem mindegy milyen kompromisszum. Ha az kérdés, hogy milyen színű legyen a nappali akkor érdekli a francot, legyen hupirózsaszín. De ha az a kérdés, hogy az egyik félnek fel kellene adnia a jelenlegi életét azért, hogy a másik elérje a vágyait az már nem fér bele és nem egy jó kapcsolatról tanúskodik.

Egy jó kapcsolat egyszerűen csak könnyen megy. A belefektetett munka is, mert abszolút nem érzed munkának és kölcsönös. Egy olyan kapcsolatba ahol ez nem így van szerintem sem éri meg belekezdeni sem. Nem sok értelmét látom 1-2 évig vergődni meg küzdeni egy egyértelműen halálra ítélt kapcsolatban.