Miért nem offolja teljesen a kapcsolatunkat, ha nem akar semmit?

Pár hónap alatt elég közel kerültem egy családos pasihoz. Munkahelyen találkoztunk, privát (társaságban) csak néhányszor. Ő kezdett el írogatni, jó darabig abszolút csak haverkodás szinten ment a dolog,aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy rengeteget beszélgetünk, volt olyan időszak, hogy szinte azzal kelt és feküdt h velem chatelt. Nagyon megkedveltem, utólag jöttem rá, hogy mennyire. Tudtam, hogy a hàzassàga sz*r, így különösebb lelkiismeret-furdalásom nem volt, meg igazából célom sem ezzel az egésszel. Csak élveztem a beszélgetéseket. Szerintem mindketten csak sodródtunk az árral, lesz ami lesz alapon. Volt egy randink is, amikor egy egész estét együtt töltöttünk nem kevés alkohol társaságában. Akkor lehetett volna valami, de végül nem lett semmi (abszolút nem rajtam múlt), csak jól éreztük magunkat. Viszont valószínűleg mindketten realizáltuk, hogy ennek innentől nincs értelme. Lehetett volna szex, de valamiért éreztem rajta, hogy visszavonulót fújt. Utàna kb egyáltalán nem beszéltünk, illetve én kerestem, de éreztem a tartózkodást, illetve burkoltan közölte, hogy ezt a kapcsolatot nem akarja leredukálni egy szimpla viszonyra, de mivel a családjàt tutira nem fogja ott hagyni, ezért kb. nincs hovà tovább vinni a dolgot. Ez elég sz*r volt, de nyilván saját magamat is kínzom, ha nem zárom ezt le és lépek tovább. Szóval hagytam. Aztán 1-2 hét múlva megint elkezdett keresni. Nem olyan jelleggel, mint korábban, nem is beszélünk màr gyakran, de valamiért mégsincs lezárva a dolog. Paraszt nem akarok lenni, mert igazából nincs is miért, szóval ilyenkor válaszolgatok, de most már csak néhány szavas üzenetekben.

Ha nem akar semmit, akkor miért csinálja ezt? Miért nem keres olyat (és biztos vagyok benne, hogy van ilyen), akit csak simán megdug érzelmek nélkül, aztàn move on? Mi ebben a logika, hogy nem rak pontot ennek az egésznek a végére, ha nincs semmi jövője?

30/L