Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, akinek egyetemi oktató a párja? Hogy van ez?
A ti párotok mennyire ideges meg stresszes szorgalmi időszak elején? Órák mellett milyen? Szán rátok elég időt?
Nekem oktató a párom és érdekel hogy mások hogy állnak hozzá az egész egyetemhez, órákhoz, mindenhez.
Azt értem, hogy a munka mindenkinek munka de például van olyan, hogy a párotoknak növekszik az óraszáma, új tárgyat kell tanítani, konfereniákra készülni és emiatt hanyagol titeket? Vagy stresszes a munkája miatt? Esetleg gyenge lábakon áll a tanszék (=lehet kirúgják őket, nincs elég hallgató vagy bármi baj van)?
Mennyire látjátok idegesnek a párotokat és amúgy mennyire számol be nektek ezekről?
válasza: válasza:Első válaszoló: nem dicsekedni akartam, nem azért jöttem ide.
Második válaszoló: az én párom elég munkamániás mostanában. Igaz, eddig is olyan volt, hogy nemcsak az óráira készült vagy tartotta meg, hanem konferenciákra is elment, pályázatokat adott be (valamit egyénileg, valamit több kollégával együtt), szakdolgozói voltak, kutatók éjszakáján előadást fog tartani. Szóval sok mindent csinál egyszerre. Emellé még az is társul, hogy sajnos eléggé nyaggatják őket az egyetemen, hogy nincs elég hallgatójuk, meg plusz órákat adnak nekik amik eddig nem voltak vagy valamit nem neki kellett tartani de rásózták. Mindig ha valami új tárgya van amit még előtte nem tanított, akkor ezen görcsöl. Meg szerintem elég maximalista is, hogy hiperszuper órái legyenek. Részben meg tudom érteni, hisz több órája van, mint eddig és piszkálja őket a vezetőség, hogy nincs elég hallgató, meg termeket vesznek el tőlük, irodából kiteszik őket. Értem, hogy ez most egy nehezebb félév de közbe meg azt is gondolom, hogy túl maximalista és lehetne lazább és velem is kedvesebb, nem kellene engem nyűgnek tartson. Egyik pillanatban még kedves meg direkt munka után (mikor megbeszélés, ilyesmi van) meglep valami aprósággal, hogy örömet okozzon de máskor meg türelmetlenkedik.
Azért kérdeztem, hogy más oktatót mi hogy érint a magánéletben, mert érdekelt csak az én párom ilyen-e. Az ő kollegái szerintem két véglet: vagy semmit nem csinálnak vagy maximalisták.
válasza: válasza:Egy darabig jártam egy egyetemi oktatóval én is.
SOHA TÖBBET.
Nálunk nagyjából hasonló volt a helyzet. Folyton azt hallgattam, hogy össze fog dőlni a tanszék, összeomlik a szakma, stb.
Egy darabig próbáltam segíteni: fordítottam az anyagait, szerveztem neki találkozókat, sőt, volt hogy én vettem neki telefont, gyógyszert, mikor mi kellett.
Aztán felnyílt a szemem: ha fontos lettem volna neki, akkor keres olyan megoldást, amiben a kapcsolatunk is működőképes tud maradni, de a tudománynak is élhet ha már az a szenvedélye. Hangsúlyozom, az anyagi biztonsága megeltt volna mellettem - tehát nyugodtan lemondhatott volna néhány pályázatról, vagy nemet mondhatott volna egy-két teljesen felesleges felkérésre.
De a párom lenézett, nem tervezett velem komolyan. Úgy gondolta, hogy ő hoz akkora áldozatot a tudományért, hogy otthon megteheti, hogy arrogánsan viselkedjen.
Az exem remek tanár volt, és becsülöm azért, hogy kitartott az egyetemen - de pocsék társ volt. Egyszer haláleset történt a családomban. Jól esett volna, ha átjön és nem kell egyedül végigcsinálnom a napot. A reakció az volt, hogy otthon maradt és unalmában online flörtölt egy ukrán társkeresőn - mert neki túl sok ennyi probléma.
A mostani párom neveli a kisebb testvéreit, eltartja a családját, de ha hazajön a munkából és én az asztalnál ülök, nem enged kimenni kávéért, hanem odahozza nekem.
Sok gondja van, de még egyetlen egyszer sem rivallt rám, vagy beszélt velem tiszteletlenül.
Akármennyire is nagy áldozatot hoz a szakmáért/a tanszékét/a diákokért - Te a párja vagy, szereted és igenis jár neked a figyelme és a támogatása. Nem csak az, hogy hallgasd a gondjait, meg kiélhesse rajtad a szexuális fantáziát.
12:33 - nak külön köszönet a személyes tapasztalatért! Nálunk ennyire azért nem durva a helyzet, mert amikor súlyos betegség volt a családban, mikor depressziós voltam, ha valami problémám volt, akkor ha nem is voltunk együtt mindig de a párom éreztette velem, hogy támogat, számíthatok rá, érdeklődött és nem hanyagolt.
De ezek a tanévkezdési stresszelések meg folytonos munka az agyamra megy már. Értem, hogy ez a munkája de valahogy ha rossz kedve van akkor az enyémet is elrontja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!