Ilyenkor kinek kell engedni?

Az egyik elég megoldhatatlan probléma a kapcsolatunkban az egy harmadik fél, egy haverja a barátomnak. Egy nőről van szó. Én nyugodtabb lennék, ha megszakítaná vele a kapcsolatot de a barátom nem akarja. Két éve vagyok vele de emiatt a nő miatt már volt több veszekedésünk is. Leszbikus tehát a barátom emiatt nem érti mi bajom vele, elvégre úgyse lehet köztük semmi meg van más haverja, barátja is, aki nő, persze a pasik mellett. Azokra nem vagyok féltékeny, nem véletlenül. A problémám, hogy úgy érzem néha, már túl sok negatív érzés meg emlék kapcsol ehhez a nőhöz, mert vele kapcsolatban okozott már többször fájdalmat a barátom. Például amikor először nem akart neki bemutatni, pedig lett volna rá lehetőség, mikor azt mondta, hogy ha meglátnám hogy néz ki lehet jobban zavarna, mikor őt felköszöntötte nőnap napján (úgy, hogy boldog szukanapot, poénkodva, mert ezt a csaj haver találta ki), engem meg nem, pedig aznap találkozott velem, a nő barát meg a közelben sem volt. Előfordult az is, hogy engem váratott, hogy megvárjam hogy találkozzon vele, mert hirtelen hívta hogy erre jár, és velem meg utána akart. Végül mégis bemutatott neki, akkor kicsit megnyugodtam mert lehet furcsán hangzik de egy kis szimpátiát éreztem a nő iránt, amikor beszélgettem vele pár mondatot, meg abból, ahogy viselkedett velem. Meg kiderült, hogy a barátom már beszélt neki többször is rólam. De ez nem oldotta meg örökre a problémám, mert a sérelmeket se tudom elfelejteni amiket a barátom okozott a nővel kapcsolatban. Úgy érzem, az lenne a legtisztább ha egyszerűen megszakítaná vele a kapcsolatot de a barátom eddig ezt nem akarta mert amúgy évek óta ismeri, vannak közös ismerőseik, meg amúgy is ragaszkodik a barátaihoz, nemcsak hozzá hanem másokhoz is. Meg elmondta, hogy volt amikor azért mondta le a nőnek a találkozót, hogy inkább velem legyen, meg ne legyek csalódott. Egy másik alkalommal meg nagyon elfoglalt volt egy bizonyos héten és a nő baráttal nem találkozott, megmondta neki, hogy nem ér rá, ez egy zsúfolt hét de rám mégis szakított időt. Közbe nekem meg azért néha akkor is eszembe jutnak a múltbeli rossz emlékek. Régen tetszett a barátomnak ez a nő de nem lett köztük sose semmi. Mikor egyszer volt valami,amiben nem tudtunk megegyezni és probléma lett köztünk, amiről megkértem hogy kérje ki valami barát, haver, kolléga vagy valaki más véleményét, akkor ő volt akit először megkérdezett (ez a csaj haver) és ez nekem rosszul esett. Hogy pont azt a nőt, aki miatt már eleget okozott fájdalmat. Elvileg nem őt akarta először de akire korábban gondolt, az külföldön volt éppen, akkor nemrég utazott el nyaralni és nem akarta zavarni. Viszont attól még mást is kérdezhetett volna.

El tudom képzelni, hogy tényleg csak barátként néz rá de attól még ami zavar, az zavar. Értem több mindent megtett, mint eddig más nőkért, nagyon sok mindent, csak azért próbált megváltozni, kompromisszumokat kötni bizonyos dolgokban, hogy nekem örömet okozzon és nyitott legyen az újra.

Én úgy vagyok ezzel a haver témával, hogy haverja, barátja van más is de párja csak egy. Ha tényleg nagyon különleges vagyok neki és engem szeret, akkor jogosan mond búcsút egy olyan havernak, aki miatt többször megbántott és különben is csak ritkán látja személyesen, neten se beszélnek minden nap. Mostanában amúgy a párom nem is írt rá egy ideig, de aztán a nő írt neki. De anyukámnak meg elmondtam ezt a szitut és ő azt mondja, hogy igazam van de közbe meg akkor én is kérdezhetem magamtól, hogy ha amúgy szeretem a párom és egyéb téren meg kijövünk és oké, akkor ér-e annyit ez, hogy emiatt elbúcsúzzak tőle.

Elnézést ha hosszúra sikerült.

Szóval én próbálnék megértő lenni, nincs köztük semmi de a sérelmek is ott vannak.

Utólag bocsánatot kért amúgy azokért, amikkel megbántott és belátta, hogy hülyeséget csinált de én nem felejtettem el.